Hatos Márta
Bezárt idő
Szerettem az időt
elveszteni benned,
Holdat csodálni s
lesni csillagokat,
Hinni szerettem nem
múló varázsod,
Mindent szerettem ami
te vagy.
Kietlen puszta volt a
lét nélküled,
S te nőttél bennem
mint a szürkület.
Lassan éjszakává
terebélyesedtél,
Mindent beborító
sötét egem lettél.
Kezdtem elveszni
ebben a magányban,
Sötét, hideg éj vett
körül mindenütt,
S ha néha
lélektársamra találtam,
Hittem a szabad
időben, a csodában.
De elegem van ebből a
világból,
Hol hiányod már
térdrekényszerít,
Emberi nyelven nem
tud szólni senki,
S az őszinte szó is
időbezárt semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése