Hatházi Áron - Sohase csönd

Hatházi Áron

Sohase csönd

ezüstpárát sütött a fagy
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen

s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken

roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen

a fény beleszorul mellkasomba
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd