2014. június 3., kedd

Horváth Ilona - Szavak



Horváth Ilona /Hanoli/

Szavak 


 Kilehelt gondolatok
rezegnek, üzennek:
örömet, jajokat,
kiáltást, félelmet,
lélekből fakadó
féltések keringnek,
kúszik a rettenet
bokraiban
meg nem értett
igazság,
pattan a szeretet,
hallod,
küzdenek a végtelen
hovatartozás

árnyai alatt,
hol szárnyakat tör
a rosszakarat,
mérgez reményteli
nappalokat,
árva szavak
vergődve hullanak,
újra indulnak,
fényt gyújtanak,
imát mondanak,
égő hitben
lángolnak
kiolthatatlan,
konok ragyogással
értünk lobbannak.

Pénzár Miklós Csaba - Amíg lehet ...



Pénzár Miklós Csaba
Amíg lehet...

Amíg lehet, őrzöm szerelmedet
Amíg lehet, addig Veled leszek
Amíg lehet, vigyázok majd Rád
Amíg lehet, addig úgy szeretlek
Amíg lehet, Napomnak érezlek
Kényeztetlek mindig becézlek
Nálam jobban nem is szerethet
E földi világunkban senki sem
Nincs is szép szó, mit adhatnék
Amíg lehet, őrizd szerelmemet
Amíg lehet, mindig legyél velem
Amíg lehet, Te csak rám vigyázz
Amíg lehet, mindig úgy szeress,
Ahogy, szeretted közös életedet

Mirian - Ezernyi hang



Mirian
Ezernyi hang

Ezernyi hang elér,
mit tán befogad az ég…
ezer, meg ki tudja hány
dallam rám talál,
s mégsem értem én,
merre visz, merre tart
e szomorú világ.
Hol az ölelés,
hol a csók,
másnak-máshol
mért nem jár a szó,
s ha választ vár
a mersz',
a vágy
mért nem kiabál:
"Itt vagyok!"
S egyáltalán,
hol az igazság,
vagy csak a sors
oszthat lapot?

.kaktusz - Akit szeretnek ...



.kaktusz
Akit szeretnek ... 

Tudod arra gondoltam,
hogy Isten azt bántja legjobban,
(ő biztosan tudja, miért)
akit leginkább szeret,
az ember pedig sokszor azt,
akiről tudja, hogy nála jobban,
biztosabban,
szeretni senki nem fogja,
hogy ő bármit megtehet,
az a szeretet nem múlik soha,
mert a szeretet jóságos,
a szeretet türelmes,
a szeretet mindent megbocsát,
a szeretet a rosszat
fel nem emlegeti...
aki az embert szereti
mindennél jobban,
annak pofont adni
biztonságos dolog,
a pofonért nem csattan pofon,
nem kell tartani attól se,
hogy a szeretet megszűnik:
az a szeretet biztos pont,
abba meg lehet kapaszkodni,
előbb ejti le önmagát,
mint a szeretett másikat...
vele megtenni bármit lehet,
az ember, akit szeretnek,
lehet bátran önmaga,
ott nem kell viselkedni,
jónak mutatkozni,
kiengedheti a feszültséget bátran
akkor is, ha az a másikat megégeti...
azért lehet a szeretet a világon
a legfájdalmasabb,
mert a legtöbb arculcsapást ő kapja,
ha a viszontszeretet nem valódi,
ha csak a szeretet halvány árnyéka.

2014. május 27.

Kópis Eta - Tagadod-e?



Kópis Eta
Tagadod-e?

Tagadod-e, hogy fényed lettem?
Tagadod-e, hogy szeretsz kedvesem?
Tagadod-e Sorsod és Kereszted,
hogy válladra kereszted miattam vetted?

Tagadod-e a boldog órákat, perceket,
vagy valamennyit már rég elfeledted?
Tagadod-e, hogy a tavasz akkor jött el újra,
mikor értem pendült meg szívednek húrja?

Tagadod-e sétáinkat a nyári éjszakában
Ősszel gyűjtött gyümölcseink apró kosárkánkba,
melyben a termés közt ott lapult az álmunk,-
jövőbe vetett hitünk és örök boldogságunk?

Tagadod-e a jégvirággal festett ablakot,
melyen át együtt terveztük jövünk, a holnapot?
A jégcsapok csilingelését ereszünk alatt,-
tudod, miattuk szívünkben fagyos vágy maradt!

Mond szemembe. Én hiszek neked!
Tagadod a felsorolt összes érveket:
Ha szívedből teljesen kizártad szívemet,
megbocsátom, elfeledem összes sérelmemet.

Szigeti Miklós - Eltéphetetlen



Szigeti Miklós
Eltéphetetlen 

Maradj nekem
tudom már, ez volt
maradj nekem
kék csillagkettős

felhők köde mögött
kávéd is jobban ízlik
csak ne siess dolgodra
mikor üres a képernyő

megáll világom egyszerre
tépem a billentyűket, kereslek
egy ellenfelem az idő, de jössz
biztosan tudom, csend erős
összekulcsolva eltéphetetlen.

Siktár Éva - Mit rejt szíved, mondd el!



Siktár Éva

Mit rejt szíved, mondd el!


Szavak nélkül, mondd, hogyan tudsz élni?
Nem beszélsz, mitől tudsz ennyire félni?
Mit rejt szíved, nekem elmondhatod,
titkod emészti minden gondolatod!
Nem nyílsz meg a világ előtt, ne tedd!
Legalább hívd, ki téged nagyon szeret!
Nem jönnek ajkadra csodás szavak,
titkod börtönbe zár, emészted magad!
Hogyan segítsek, nem tudom, mi fáj
szíved nem nyílik, börtönőröd vigyáz!
lelkedből repül keserű sóhaj,
nem hallom szavad, nincs szikrányi óhaj!
Kérdezlek, nem felelsz, magányra vágysz?
Beszélgess velem, témát így ne odázz!
Gondolat reked, értelmet nem találsz
nyitott légy kedvesem, lépjél csak tovább!
Figyelem arcod, érzelmek nincsenek,
rám bízod, rólad én mit is hiszek?
hiszem, nem bölcs dolog, néma a szemed,
rádöbbensz, úgysem találod így helyed!
Beszélj, mert úgy lelked felszabadul,
még dörög, villámlik, és nagy vihar dúl!
szavad zúdul mint zápor,s zivatar,
lelked ködfátylán, értem mi a baj!
Záporoznak könnyeid, sírj kedvesem
szaggasd szét fájdalmad a lelkeden,
segít a szó, értelmet kap gondolat,
beszélj, beszélj, elűzi gondodat!

Végh Sándor - Tavasz



Végh Sándor

Tavasz


Panellumpent veri a sors, az
óriási szív nem homályos átok.
Ül magányában, nézi a mától
szétesett, de önön tapasztalt emlékeit.


Kinyitott ablakszárnyak,
mint könyörgő kezek tárják
szívüket kinyitva, s ülnek várt-várva.
Sorsok, melyen már senki nem nevet,
és senkit nem is érdekel.


Árnylepkék hódolnak be
emlékvillanásokra,
hiszen veri a sors betegségre,
magányra. Valóslények emlékeznek
tavaszi újulásra, levelek mozdulására.
Álmodó érintő rezdülések, zöldbe bújó
újító akarásra kényszerednek!


Tavasz int fricskát az elmúlásnak,
zöldbe bújva ígérgetget, és
hiteget új reménnyel, miközben
fénylelkek táncán már látjuk:


Buzdul a világ, rohanunk
oda haza. Lakásunkból írt ki
a költségek hada. Az
őt megértő lelkünk hite
esik szerteszét,
csöndben, semmilyenként.
Befolyásolt szavak
halaszthatatlan kódolt őszi végzetre,
szívszínű elmúlásra kényszerítenek,
a parancsszavak.


Az ősszel csorbult életbárdunk,
miért is ütne meg bárkit, hiszen
míg szívünk él, minden, kitárul!

Maczkó Edit - Vágyakozás



Maczkó Edit

Vágyakozás

Felhő lennék
tűző napban
megmártóznék
patakhabban


tarka mező
lepke szárnya
égbolt ékes
szivárványa


virág lennék
illatfelhő
szurokégen
csillagernyő


pillekönnyű
hópehelypárna
haldoklónak
puha ágya.

N. Horváth Péter - Vágylak



N. Horváth Péter
Vágylak

Beléd  villámlok,  mint  fény  a  fába;
s  arra  gondolok,  lehetne,  hátha;
átölelnél  egy  fényes  napon,
s  szeretnénk  egymást  nagyon-nagyon.

Úgy  szeretnélek,  ahogyan  vagy.
Nincs  más  reményem,  kicsi,  se  nagy . . .
Csak  arra  vágyom,  legyél  velem,
égzengés  közben  én  kedvesem.

P. Pálffy Julianna - Szív dallama



P. Pálffy Julianna

Szív dallama
Mondd, miért nem hiszel nekem?

Fogoly vagyok. Kalitkába zártad a szívem,
csak érted doboghat, zenéd a muzsikája,
végtelen dallamként íródik életem kottájára,
boldog ritmust ver, veled egy ütemre dobban,
néha megbolondul - könnyem csordul titkon -
mert nagyokat üt, egyre többet, egyre jobban;
ha megérint a vágyad, őrjöngve lázad a vérem,
átlibben hozzám felhők felett, szelíd bársonyéjen
- selyemszárnyú ölelés vár rám, hol két karod a menedékem -
Álmunk kevés most nekem. Te mit érzel, mondd! -
ha hallod a nevem? Lángra gyúlnak még a szikrák,
a te véredet is felforralják…, az elérhetetlen álmok?
Neked sem engednek megnyugvást - lehet mégis…,
mégis fogott rajtunk egy ki nem mondott, édes átok?


Mondd! - hiszel már nekem?
- ha nem engedsz el, s kalitkába zárod a szívem -
mi ez Kedves, mondd! - mi ez, ha nem Szerelem?

2014. június 1., vasárnap

Szomorúfűz - Június színei



Szomorúfűz
Június – nyarat bontó ...
A réten júniusi színek orgiája
Az égbolt végtelen kéksége
A horizont alatt illatok tánca lebeg
A szikrázó fényben sugár szitál
Sárga, tűzszínű, lila és fehér virágok
Rajtuk szivárványpillangó tündököl
Tücskök dallamos muzsikája libben
Ringató fények csillannak a víztükrön
Zöld- arany mámor csilingelőn
Álmok és vágyak bennünk tündöklőn

*

Eljött június, itt van a nyár-elő. Nyarat bontanak a sugarak, suttogó fények dallama száll. Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.
Harmatosak még a hajnalok, párás, nedves a levegő. Álmából ébred a világ. Az égbolton felragyog a nap sugara, a lombok között aranylóan simogatva az életet. Üzeneteket közvetít a nyárban az embereknek, az állatoknak, a természetnek, a Földnek. Titokzatos az erdő, a mező, a vízpart. A szél végig oson a fák hegyén. Hamvasabbak a felhők, élénkebb minden. Békaszerenád zeng. Zsong a vízpart, a nádas. A patak vizében felhők úsznak, zúgnak - búgnak a bogarak. Árnyak és fények váltakoznak. Virágpompa, aranyzöld takaró, pacsirtadal szárnyalása. A határban a szél ringatja a gabonatáblákat. A réten, a mezőn virítanak, táncolnak a színes virágok. Az esők után a nyári szellő letörli, felszárítja gyöngycseppes könnyeiket. A napfény éles kontúrokat rajzol a természetben, a falombokat enyhe szél hívja táncra. Madárdalnokok csivitelnek, zengnek a csalitosban, a ligetekben, az erdőben, mezők felett. A nyár érő gyümölcsei virítanak – tisztán ragyogva a horizont alatt. Gyönyörű az alkony, fenséges illatok , tücsökszerenád az estékben. Csillagosak az éjszakák.
Minden gyerek a vakációnak örül. A nyár éltető, ölelő karjai között, a napfény ragyogásában – megérkezett június.

Dsida Jenő - Június - Az érés dícsérete



Dsida Jenő
Június
Az érés dícsérete

Helyét gyümölcsnek adja a szirom.
A déli égen elterül a hőség.
A termő kor jön: érés, felelősség
és nem lehetek virág egy siron.

Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék
a lányuk. Vinnem kell, amíg birom
a terheket és ha nevem leirom:
komoly szó kell elé, nem cifra bőség.

Csak néha jön, hogy szívem elbecéz
egy-egy derengő, árva, gyermeteg
emléket (mely úgy csillog, mint a réz

egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg
jön messziről. Szemem távolba néz
s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.

Kányádi Sándor - Napsugár-hívogató



Kányádi Sándor

Napsugár-hívogató
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!


Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!

 
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!


Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!

.kaktusz - Június - május leszármazottja



.kaktusz
Június – május leszármazottja

Tudod arra gondoltam,
mivel ez a hónap
közvetlen a május leszármazottja,
hiába volt felhőtlen az évnek
a kicsiny gyerekkora,
egy napsütés nélküli nyirkos,
rothadást okozó időjárás után
a természetben keletkezhetnek
visszafordíthatatlan károk,
a jó szándék sokszor hiába,
június már nem tehet sokat,
nem képes helyrehozni,
mit az elődje elrontott,
ami megtörtént, megtörtént...
és talán így lenne az emberrel is
megváltoztathatatlan,
az emberrel, aki
a gyerekkorából növekszik,
s várhatóan olyan lesz a termés,
mint amilyen volt az előzmény:
feltétlen így lenne,
ha nem lenne lehetőség
a gyerekkorból kibújni,
valódi, szabadon,
saját akarat szerint döntő
felnőtté válni,
a ráerőltetett,
sokszor kényelmetlen,
(vagy akkor kényelmes,
de időközben kinőtt)
más ízlése szerinti ruhát
(világnézetet) levetni,
s az életét, önmagát,
saját ízlésére alakítani,
olyanra, aki nem másra,
csak a saját lelkére hallgat,
aki nem alkuszik
abban az egyben...
rossz május után
a június
szinte esélytelen már,
de az ember képes irányt váltani,
a rossz kezdetet jóra fordítani,
ha a szeretet segíti
így, vagy úgy,
de kiszolgáltatott gyermekből
független,
szabadon érző felnőtté változni.


2014. május 31.