N. Horváth Péter
Vágylak
Beléd villámlok,
mint fény a
fába;
s arra
gondolok, lehetne, hátha;
átölelnél egy
fényes napon,
s szeretnénk
egymást nagyon-nagyon.
Úgy szeretnélek,
ahogyan vagy.
Nincs más
reményem, kicsi, se
nagy . . .
Csak arra
vágyom, legyél velem,
égzengés közben
én kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése