Kosjegyében - Emlékeink

Kosjegyében

Emlékeink

Emlékeink megmaradtak bennünk,
örök szépségét megőrző világ,
ahogy a természet festi át a tájat,
szívünk emlékképeit úgy festi át.

Nyári Holdnak fénylő tengerében
merengő sétáink örök maradt,
felém nyújtottad csókos ajkad
csókoljam még tovább ajkadat.

Ragyogtak a csillagok az Égen,
ábrándoztunk sóhajokon át;
átkarolva - örök szerelemben,
még töltsünk el sok napot-, éjszakát.

A múlt emlékei szebbek a mánál
szépsége bennünk örök maradt,
csillogóbb a csillogó smaragdnál,
ha rágondolunk – vidámabb a nap.

Nagy Horváth Ilona - Mielőtt lehull

Nagy Horváth Ilona

Mielőtt lehull

Látod, Isten beszedte ma az összes csillagot,

vaksötét az éj kabátja,

egyedül a hold köré kent

kis félszeg, maszatos kéket enyhül,

s hogy hazataláljon minden elkószált gondolat.

Csend szorong az ablakpárkányok keskeny szalagjain,

a horpadt ereszcsatornákon láthatatlanul csorog a tavasz hitetlen ígérete.

Későre jár, a nyirkos háztetőkön nyersszagú szél simít,

s a kerítések meglazult közein zörrenéstől zörrenésig,

puha lépttel, mint a macska,

határait keresi a surranó idő.

Csapongó képzetek űznek önmagam elé,

szűk marka közt világot hoz majd az álom,

félmosolyos emlék dúdol szobámra csendes altatót,

mögéd botolva leforráz az illatod,

megint és megint.

Ma ez lesz fölöttem a csillag,

gondolom,

s mint az utcalámpa szőke kontyába tévedt korai bogár,

nehéz dongással felragyog, mielőtt lehull:

milyen kár, ha ébredni kell.

Szigeti Miklós - Alszol már

Szigeti Miklós

Alszol már

http://youtu.be/eCvx6jPqI2g

Veled kimegyek az esőbe
fölöttünk elválik az ég a felhőkkel
és lám a csillagok jönnek

Veled kimegyek az éjbe
magyarázom melyik csillag, merre
lám előbújnak egyre többen

Veled leülök a nedves fűben
mesélek a messzebbről, a mostról
előttünk meg a Minden

Veled átölelve csillogunk
vigyázom minden vágyad, álmod
a legkisebbről magyarázok

Veled lehúnyom pillám
még rezzensz egyet, alszol már
Te vagy édem a palást.

Horváth Ilona /Hanoli/ - Ne menj még!

Horváth Ilona /Hanoli/

Ne menj még!

Egy pillanat alatt
törik az élet,
fájdalom éget,
burkodban a lélek
ösztöne lüktet,
lépésed kín
mit bír
csövek között
éltető víz csöpög
sejtjeid bomló falán
élet és halál hajlong
zöld fény villog
földöntúli árnyak
már várnak,
nem menekülhetsz
búcsú nélkül
infúzió cseppjeiben
épül az élet,
s reméled
egyszer még
szeretni fogsz
a végtelen véges
nappalok
örlő malmaiban
átölelhetsz
szárnyalni
földközelben
csak együtt lehet…

Pénzár Miklós Csaba - Néma a csend ...

Pénzár Miklós Csaba

Néma a csend …

Néma csendben, álmatlanul
Számolom a tűnő perceket
Régi emlékek megrohannak
Fájdítják a nehéz szívemet
Lassan múlnak elringatnak
Megnyugtatnak felizgatnak
Múló idők, is visszatartanak
Fájó emlékből rengeteg van
Tűnődök múló időtlen időkön
Nekem ez volt megírt sorsom
Ha nem is kell, én ezt vállalom
Sorsom kell, büszkén viselem

.kaktusz - Adni és kapni ...

.kaktusz

Adni és kapni …

http://youtu.be/4fapY6LO1hY

Tudod arra gondoltam,
hogy a szegény sokszor
várja a segítséget a gazdagtól,
a gyenge az erőstől, és igen, jó,
ha, akinek sok van,
az ad a nincstelennek,
de kikövetelni nem lehet:
szerencsésebb mégiscsak
erőssé, gazdaggá lenni,
mint folyton mástól koldulni...
és van úgy is, hogy a nincstelen
segítségül nem a másik vagyonát,
a másik erejét, de magáénak akarja
a másik szeretetét, szinte elvárja,
mindegy is, hogy kitől,
a lényeg, hogy valakitől kapjon...
a szeretetet várja mástól,
pedig abból, a sajátból
átadni csak cseppeket lehet,
hiába is szeretné,
az a gazdagság nem az övé:
az ember helyzetén gyökeresen
csak a saját változtathat,
a saját vagyon, a saját erő,
és a saját szeretet,
másét használva
az ember csak koldus,
vagy épp bűnöző lehet:
egyszerre adni és kapni is,
az már az igazi boldogság.

2014. június 11.

Harcos Katalin - Hogy mondjam el?

Harcos Katalin

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?

Megsúgnám, de vallani félek,

mert nem érzem még szerelmedet,

csak balgán, makacsul remélek.

Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,

oly tisztán, miként az angyalok?

Álmomban olyan gyakran karollak…

és annyira jó, hogy veled vagyok!

Hogy mondjam el, hogy senki másban

még mindet együtt nem találtam:

vonzó embert, társat a magányban,

s barátot, akire mindig vártam…

Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak

megsúgni, ami itt bent úgy éget.

Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:

elárulják, mint szeretlek téged.

Lyza - Vágyakozás

Lyza

Vágyakozás

Szemed sötét haragos tengernek mélye,
bújok bele, mint gyöngy, kagyló belsejébe.
Mélyében ragyogó dióbarna homok,
nézem a kedves, meghitt, csodás mosolyod.
Kéjes, vad táncot jár a vágy ereimben,
így érzem szemednek tüzét az enyémben.
Érintés éled, és befon a szenvedély,
akár kövön termő rózsát a meredély.
Megáradt folyóként zuhog már a vérem,
lángra lobbant téged forró érintésem.
Te vagy a vágy, a gyengédség a szeretet,
akár egy pók, úgy hálóztál be engemet.
Ajkad tüze szítja olthatatlan szomjam,
úgy vágyom, hogy karom nyakad köré fonjam.
Nincs oly édes kín a csillagos ég alatt,
mely ledöntené általad felvont falat.

P. Pálffy Julianna - Pillanatok csak az élet

P. Pálffy Julianna

Pillanatok csak az élet

http://youtu.be/OYYrUkdRDyw

Pillanatok csak az élet,
mikor Veled vagyok
semmitől sem félek, és
fáj, mert nem vagy velem,
hangtalan szókkal üres,
némán nem csilingelhet
igazgyöngy-szerelem.

Szép a világ, ha
csillannak reményszikrák,
lángra gyúlnak,
újra felém hozzák
a remény aranyfonalát,
s ha én elszakítom,
Te újra összekötöd -
napsugár lesz két,
makacs felhő között.

Szelek szárnyán repül
a képzelet, karjaid közt
elolvadni volna jó Veled,
vágyak tengerében
elmerülni boldogan,
csókesőben ázni és
dideregve várni,
ajkad nyomán gyúlt
tüzek lobogó lángját -
csillapítani tested, lelked
viharos vágyát.

Pillanatok csak az élet,
amikor szeretsz - amikor
szeretlek Téged.

N. Horváth Péter - Játszom

N. Horváth Péter

Játszom

Lényeges pontjaim megoszthatatlanok;
egyszemélyes sziget bennük a pillanat.
Részt belőle senki nem kért, s így nem adok;
magamban ülök a leszálló est alatt.

Egyedül lennék, ha nem lennék egyedül;
választott társ után nincs több választható.
Tartalom és forma egyhamar kimerül,
lejátszott játékot eldobni nem való.

Jobb így, s míg időm van, akárki eljöhet;
óráról órára más ül asztalomhoz,
láncba fűzöm mindet, akár a gyöngyöket,
s nyakán az éjszaka velük elbolondoz…

Siktár Éva - Méhecskék dala ...

Siktár Éva

Méhecskék dala …

Nektárt szívó méhecskéket nézem,
Oly' boldogok, látom "arcukon",
ugye milyen csodás ez az élet?
Bólogatnak csendben, azt tudom,
embernek is, méhnek mézes élet,
csordogál a szirupos nedű,
hormonok ha döntenek, nem félek
már az élet nem lesz keserű.
Napsugár is kacsintgat az égen,
ontja reánk bőven sugarát,
feltölti a lelket vággyal, szép lesz
letörli a hosszú út porát!
Nektárt szívó méhecskéket nézem,
mámor járja át a "lelküket",
szép az élet, ne mondd azt, hogy mégsem,
itt a nyár és újabb lendület
ad erőt, hogy lelkedből daloljál
tiszta szívből újból, igazán,
éveiddel soha ne harcoljál,
halad lassan, szebb nincs is talán.
Méhek raja jövőre is itt lesz,
várni fog, mert mi is itt leszünk,
édesebbnek érezzük, és így lesz,
akarnunk kell, nem fájhat fejünk!

Fridli Zoltán - S ha volna

Fridli Zoltán

S ha volna

http://youtu.be/cjaUdrd8B2M

Ha volna valaki, valaki, ki átölelne, s szeretne,
Valaki, ki arcomról egy hulló könnyet letörölne,
Szívét szívemre helyezve, szerelemmel etetne,
Érte letépném a fényesen csillogó csillagos eget,
Tartanám, csillagot vegyen belőle, nem csak egyet.

S ha volna valaki, ki keserű életemnek társa lenne,
Minden érzés, mint bennem, tüzessé válna benne,
Jómagammal egy asztalnál mosolyogva, derűsen enne,
Leszedném minden rétség pirosan viruló pipacsát,
Azzal borítanám be házát, ágyát, s mellette papucsát.

Ha reggel mellőlem kócos hajjal, fölém hajolna,
- maradj még itt, jó így veled,- szemével tagolna,
Fejét mellkasomra tenné, szorosan hozzám bújna,
S ha akkor az idő megállna, vagy végtelenbe nyúlna,
Örök álmom, minden pillanat mámorban múlna.

Primerose - A szívemig ...

Primerose

A szívemig …

http://youtu.be/3DSj59tXQys

Megint újabb sorok, Istenem, hányat összetéptem!

csak álltam a lap felett, tűnődve néztem

szét kell vagdalni, ne lássa meg senki,

hogy ez a női szív, hogy tud így szeretni.

Körmömmel kapartam a tele írt lapot

sok lesz ez a jóból, tán  vissza nem is kapok.

Leírtam csókot, mikor számra égett,

nyelvemtől a szívemig nyitott egy mindenséget,

galaxisok garmada keringett alattunk,

s mi lebegtünk felette, egyé forrva maradtunk

sok-sok percen át,

szívtuk magunkba ajkunk szavát.

leírtam, az engem átfont ölelést,

csontjaimban éreztem a csont-velő remegést,

minden mozdulatra rezgett az a velő,

egyre forróbb ölelésre, egyre jobban tört elő a hang,

mely torkomból kirohant,

s belsőm szaggatta szét

az a szép,

melynek veled éreztem édes ízét.

De csak szavak lettek, nem írhattam szebben,

úgy, ahogy az igazán, itt ring a lelkemben.

Hatházi Áron - Parázslat

Hatházi Áron

Parázslat

aranyos ég alatt
fecskecsokrokat
szalagol körbe
gerlehang-harang

megkésett darázs döng
pillangószárnyak
mögé bújik haragvó
felhők elől

bősz villámisten
tárja ki karjait
zivatarfürtjeibe
lidércek kapaszkodnak

a szél szörnyű
szelencéjét megnyitja
benne növendék remény
vagy csak parázslat

Mirian - Némán

Mirian

Némán

http://youtu.be/Q-pGXuHYbIg

Kezeim közt arcom
Karom érzi bánatom súlyát
Sóhajom oly mélyről hallom
Mint szellő nyári fuvallatát…
Pedig hidd el, inkább kiáltanék
Csak halld meg milyen e kín
De a szél sem változik,
Nem vált irányt sosem
Messzire vitt téged
S belőled mindent.