2014. július 3., csütörtök

Primerose - A szívemig ...



Primerose

A szívemig …

Megint újabb sorok, Istenem, hányat összetéptem!
csak álltam a lap felett, tűnődve néztem
szét kell vagdalni, ne lássa meg senki,
hogy ez a női szív, hogy tud így szeretni.
Körmömmel kapartam a tele írt lapot
sok lesz ez a jóból, tán  vissza nem is kapok.
Leírtam csókot, mikor számra égett,
nyelvemtől a szívemig nyitott egy mindenséget,
galaxisok garmada keringett alattunk,
s mi lebegtünk felette, egyé forrva maradtunk
sok-sok percen át,
szívtuk magunkba ajkunk szavát.

leírtam, az engem átfont ölelést,
csontjaimban éreztem a csont-velő remegést,
minden mozdulatra rezgett az a velő,
egyre forróbb ölelésre, egyre jobban tört elő a hang,
mely torkomból kirohant,
s belsőm szaggatta szét
az a szép,
melynek veled éreztem édes ízét.

De csak szavak lettek, nem írhattam szebben,
úgy, ahogy az igazán, itt ring a lelkemben.

1 megjegyzés: