Szomorúfűz - Ha távolból ...

Szomorúfűz

Ha távolból …

https://m.youtube.com/watch?v=3A4Dd9Sp5f4

- az emlékeim mélyéből –

a szemed ragyogó fénye világít, mint fénylő üstökös ,

- lelkünk összeér ,- Hozzád érkezem újra …

ijedten suttogom: ó, hol jársz? – jössz hozzám?

Legyél velem, kérlek !

Álmaimból riadt ébredéssel – féltelek és rettegek az elmúltért.

Fájó szívem enyhülést vár, mert nem tudja, mit is hoz a holnap.

Látom magam előtt kedves gyermekmosolyodat,

- elteszem mélyen boldogságnak, - egy örökös fénynek

 szívem mélyére, hogy bevilágítsa múlandó életemet.

Bennem vagy, - bennem élsz már örökre.

Mégis újra és újra megrezzenek, megijedek a Tőled

– bennem feltörő érzések miatt és fáj, hogy szívedet már nem érhetem el.

Szeitz János - Este van

Szeitz János

Este van

Este van, megint.
Fáradt vagyok.
Örök nappalokban pihenni,
kerülni álmot, éjszakát
most lenne jó.
Oly rövid a nappal, és a fény.
És ti régtől élők éjszakái,
múlandóságot jámbor lelkeknek
kegyesen kiszolgáltatók,
a fényt keresőknek nem adtok,
nyugalmat, éji békét,
sem újjá ébredésre reményt.
Szerelmek rejtője, ifjú éjszakák,
s a magány békéjét oltalmazók,
ti voltatok az élet
örökkévaló ígérete,
s bennetek tisztult meg a lélek,
már nincs más ígéret tőletek,
csak az enyészeté?
Sok még a dolgom, várjatok!

Válóczy Szilvia - Szeretve

Válóczy Szilvia

Szeretve

https://m.youtube.com/watch?v=VYL9bOf_iMI

Végigszalad hátamon az izgalom,
mikor mögém lépve, lopva,
lassú csókot fonsz bőröm bársonyára.
Kéjt indítasz simogató,
puha ujjaiddal.
Lüktetve szorítasz magadhoz,
és én gyönyörre vágyakozva simulok
tested melegéhez,
együtt utazom, utaddal…

Pislákoló, apró fénye szemednek
sejtelmesen pásztáz végig,
kívánva akarsz,
érintésed lelkembe fújja buja álmait,
vágyat gerjeszt ösztönöd,
s én csodává varázsolom
forrongó örömöd.

Egymásba fűz a kormos éjszaka,
ma sem indulunk
hosszú múltunkba, haza…
Karjaidban marad jelen lázadásom,
minden örömöm,
és „nélküled” bánatom.
Mert mindenem adom Neked...
Szeretve vagyok hű szerelmesed.

Ódor György - A kezed

Ódor György

A kezed

Megsimogattad fejemet.
Talán csak nem kócos voltam? 
Ujjaid között szédeleg
rajtam a sok jóban-rosszban,

féltve, csak reám vigyázva,
mindig elérjél kezeddel,
ketten legyünk egy-egy árva.
Nekem világ a félelmem,

de oly jólesik, hogy neked
elég e csöppnyi szeretet,
szélesre tárt ablak előtt.

Messze bámulok, ég felett,
mint ki rég elfeledkezett,
veled élem meg az időt.

Szakáli Anna - Alkony

Szakáli Anna

Alkony

https://m.youtube.com/watch?v=d5I1ilzWAQA

Távol a fákon leszáll az alkony,
éjszaka tör a dús lombok közül.
Pislogó fénnyel ott fenn az égen,
Esthajnalcsillag gyémánttá kövül.

Feltűnik mind, a csillagok sora,
Balaton fölé vén Göncöl vonul.
Arcát keresi a nyugvó vízben,
fakó ragyogása párába borul.

Lebben a levél, játszik az ágon,
mozdul a víz is, a hullám bodor.
Széttöredeznek az égi fények,
az esti szellő, felhőket sodor.

Egyre sötétül, bújik a csillag,
a nádasban valami szöszmötöl.
S az üres part, ezernyi lámpa
fényében ékesen tündököl.

Zsiga Lajos - hiába kiált ...

Zsiga Lajos /Alkotok/

hiába kiált...

rettegett magányom
hiába kiált
hang meg sem születik
csak egy halk sóhajtás
gondolatok hatványain
vívja a csatát
mint hegedű húrjain
vonón szétfoszló szőrök
húrokon csak a fa csúszkál
nótátlan nótát szül
mire nem táncol
a bús magány
pedig, hogy ölelném
a vidám kacagást
mosoly könnyeiben
révedő félhomály
nem látok rajta át
csak érzem
szárnyai suhogását
zenében imádkoznék
hozzád Istenem
elcsukló hangom
talán meg sem érted
békét szeretnék
békét mindenkinek

Harcos Katalin - Szavak

Harcos Katalin

Szavak

Igazságot gyöngyöző szavak

gördülnek ajkamról eléd.

Keserűek, kissé fájdalmasak,

de őszintén áradnak feléd.

Ha torkodra kúszik és fojtogat,

ha szádból kikívánkozik,

ha bent marcangol a gondolat

köpd ki! Rossz, ha benned dolgozik.

A szó gyilkol és mennybe visz,

eltaszít vagy a karjába emel.

A szó szép annak, ki benne hisz,

de néha méregként bűvöl el.

.kaktusz - Itt e földön ...

.kaktusz

Itt e földön …

https://www.youtube.com/watch?v=ua9CAjFZhcI

Tudod arra gondoltam,
a szeretetnek itt a Földön
talán egyetlen igazi,
már-már halálos ellensége van,
és az az idő, amit az ember
a valóságosnál is szűkebbre szab...
mert lehet azt gondolni,
hogy meg lehet szeretni
a robogó vonatból
sebtében megpillantott,
fürgén szaladó erdőt is,
de, hogy mit jelent
igazán isteni érzéssel szeretni,
azt csak az tudhatja,
aki lépésről lépésre szorgosan
odafigyelve megismeri
az erdőnek a lelkét is,
a fák, a madarak,
a vadon élő állatok szokásait,
az erdőt igazán csak az szereti,
aki velük örül és velük sír,
aki a rezdülésükből is olvas,
aki a sürgős dolgát is feledve
leszáll a vonatról,
és élete nagy részét ott,
az erdőben tölti, miközben
egyenként megismeri, megszereti
az erdő minden porcikáját,
hogy végül vele eggyé válik:
úgy az a hely,
az alapos ismeret által
az összes közül lesz
a legcsodálatosabb...
és talán nem csak az erdőt,
az embert is igazán,
csak hosszú időn át,
eljutva lelke kertjének
legapróbb zugáig
lehet megszeretni
visszavonhatatlanul,
végtelenül.

2015. augusztus 18.

Nagy Horváth Ilona - Zene

Nagy Horváth Ilona

Zene

https://m.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0

Hagyom, hogy átjárjon a zene

és együtt sajduljon csodát

sejtjeimben a tegnap emlékével.

Sodródom és áradok vele…

hangok játéka - ajkad a bőrömön,

ritmusa ajkamba harapni késztet.

Megelevenedő részlet…

Tenyeredbe simított arcomat nézed,

miként festi át

a megtalált végtelen

s a lassan újrainduló

lüktető idő.

Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Fehér liliom

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Fehér liliom

Fehér liliomszál,
Ártatlanság lánya,
Szűzi szép szirmaid
Angyaloknak szárnya.
Kertünkben itt mulat
Illatod kerengve,
Mennyei bódulat
Lelkünk is belengte.
Szélben hajladozva
Kelleted tomporod,
Kéjjel szétszórtad
Színarany hímporod.
Karcsú derekadban
Elring a pillanat,
Ólmos szürkeségben
Hirdessed a nyarat!
Csúf világnak korma
Mielőtt eltemet,
Patyolat fehéred
Emelje lelkemet!
Hozz nekünk örömhírt
Szép fehér liliom,
Töltse be lelkünket
Szent „evangyéliom”.

Sárhelyi Erika - Körös-parti anziksz

Sárhelyi Erika

Körös-parti anziksz

Kifeszített fehér vászon itt a csend,
alatta a Holt-Körös engedelmes vize.
Míg fest a nyár, az elme elmereng:
hogyha van éden, annak itt kell lennie.

Kerülném a vézna közhelyeket,
hogy ring a sás és ladik koppan a stégnek,
hogy egy vércsepár épp összeveszett,
de rajzolni lehetne a békességet,

hogy olyan a táj, mintha aludna,
s a hőség tetoválná rá az álmokat,
hogy a folyó zölden borul virágba,
s a szemközti nádasba gólya látogat.

Mégis írom, mit előttem százan,
hiszen errefelé őshonos a béke,
oly könnyű hinni bármi’ csodában,
hol az ég földre száll, s a föld föl az égre.

Paudits Zoltán - Jóslat

Paudits Zoltán

Jóslat

https://m.youtube.com/watch?v=6GvQxlehXqY

Szajha lett a világ,

s vele majdnem

minden lélek,

az újszülött

Megváltóért kiált,

átkozottul félek.

Követ szór az Isten,

élet helyett

kínt és halált,

hamis fény

csillog a kincsen,

még néhány év,

s a föld szíve

megállt.

Primerose - Gondolatban - hajthatatlan

Primerose

Gondolatban – hajthatatlan

álmos reggelen ébreszt a napsugár

be szép a nyár

a fecske is érzi, neved becézi

be szép a nyár

szemedre édes csókot hintek

lelkem dalol

kinyitod- s belőle két csillag vissza intett

lelkem dalol

nincs mi elvehet,

erőtlen ellened

a távolság gyenge, beteg

erőtlen ellened

hitem mi ott ragyog

szívem szíved felett

benned magam vagyok

szívem szíved felett

Néha egy-egy rossz napon

itt bent, halva vagyok nagyon

de később újra szárnyalok

Veled életben maradok

újra szárnyalok

csak így maradhatok, mert, ha nem

mint szürkén hullott csillag

a porba bukok s elporladok

Novák László - Már elviselhetetlen ...

Novák László

Már elviselhetetlen....

ha udvarom
elcsendül,
bánat fellege
legfelül,
lelkemnek
zord magánya,
kezem
szememre zárja.
tiktakkolt idő
akar,
két kézzel szívembe
mar,
rám zuhogott,
a perctelen,
nélküled,
lesz esélytelen,
mint szerelmem,
cipelnem……..
………már ,
elviselhetetlen.

Pné Juhász Mária /Marina/ - Még

Pné Juhász Mária /Marina/

Még

https://m.youtube.com/watch?v=byusRHSjV5g

Még itt vagy velem
még fogod a kezem
még te mondod gyönyörű éj után - szeretlek!
még melletted ébredek minden csodás reggelen
még te hozod a kávét nekem, mikor a Nap kel
még hozzád bújok, ha bármi fáj
még két karod féltőn ölel át
még te dúdolsz kicsit fals, szerelmes melódiát
még önfeledten fonódunk egybe mikor az éj csendben elpihen
még egymás karjában ébredünk minden reggelen
még itt vagy velem
még fogod a kezem
még tudom, nagyon szeretsz!