Zsiga Lajos /Alkotok/
hiába kiált...
rettegett magányom
hiába kiált
hang meg sem születik
csak egy halk sóhajtás
gondolatok hatványain
vívja a csatát
mint hegedű húrjain
vonón szétfoszló szőrök
húrokon csak a fa csúszkál
nótátlan nótát szül
mire nem táncol
a bús magány
pedig, hogy ölelném
a vidám kacagást
mosoly könnyeiben
révedő félhomály
nem látok rajta át
csak érzem
szárnyai suhogását
zenében imádkoznék
hozzád Istenem
elcsukló hangom
talán meg sem érted
békét szeretnék
békét mindenkinek
hiába kiált
hang meg sem születik
csak egy halk sóhajtás
gondolatok hatványain
vívja a csatát
mint hegedű húrjain
vonón szétfoszló szőrök
húrokon csak a fa csúszkál
nótátlan nótát szül
mire nem táncol
a bús magány
pedig, hogy ölelném
a vidám kacagást
mosoly könnyeiben
révedő félhomály
nem látok rajta át
csak érzem
szárnyai suhogását
zenében imádkoznék
hozzád Istenem
elcsukló hangom
talán meg sem érted
békét szeretnék
békét mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése