Ódor György
A kezed
Megsimogattad
fejemet.
Talán csak nem kócos voltam?
Ujjaid között szédeleg
rajtam a sok jóban-rosszban,
féltve, csak reám vigyázva,
mindig elérjél kezeddel,
ketten legyünk egy-egy árva.
Nekem világ a félelmem,
de oly jólesik, hogy neked
elég e csöppnyi szeretet,
szélesre tárt ablak előtt.
Messze bámulok, ég felett,
mint ki rég elfeledkezett,
veled élem meg az időt.
Talán csak nem kócos voltam?
Ujjaid között szédeleg
rajtam a sok jóban-rosszban,
féltve, csak reám vigyázva,
mindig elérjél kezeddel,
ketten legyünk egy-egy árva.
Nekem világ a félelmem,
de oly jólesik, hogy neked
elég e csöppnyi szeretet,
szélesre tárt ablak előtt.
Messze bámulok, ég felett,
mint ki rég elfeledkezett,
veled élem meg az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése