Szomorúfűz - Ül a hold ...

Szomorúfűz

Ül a hold …

https://www.youtube.com/watch?v=4OB_dlf0th8

Ül a hold a háztető felett,

Mint egy kerek nagy gömb, ezüst fénnyel.

Éjszakák őreként az utazók kísérője,

Bekukucskál huncutul az ablakomon

A homályos szobában körülnézve.

Ringat, átölel a végtelenben csendesen

Hunyorognak körötte az apró csillagok

Titkos óceán számomra most a horizont.

Mutasd utamat te kedves öreg hold

Ragyogj ezüstösen e tiszta éjben,

Bús lelkemnek légy mindig hű kísérője,

Örök lámpásom, magányos utamon.

Ádám J. Csaba - Álmodj!

Ádám J. Csaba

Álmodj!

https://www.youtube.com/watch?v=WN2Sn8DNiyw

Álmodj az álmaidról a
szikrázó vágyaidról, s
feledd, hogy bántott a
világ és nyíljon
szívedben száz illatos
virág!

Míg álmodsz,én
vigyázok rád, hogy
vihar ne bántson, s
gonosz, kedves
lelkednek ne ártson.

Te csak álmodj, s
könnyeid feledd, hogy
álmodban boldogságtól
csillogjon két szemed.

Míg álmodsz, én
dalommal szeretlek
téged, hogy míg élek,
rám ragyogjon
szépséges fényed.

Csak álmodj a reményt
adó csillagokról, hogy
soha ne veszítsd el
hited az új világod felett,
s érezd, hogy vélem
minden angyal téged-
téged szeret.

Míg álmodsz, én tündékkel
repítem el lényed oda
ahova könnyesen vágytál, s
ahonnan minden rosszat
végleg ki-kizártál.

Álmodj tovább a szép
dalokról, miket néked
küldök el száz virággal
kezemben, s az érted
fényesen csillogó
könnyeimmel szememben.

S,míg álmodsz, megszépül
az életről énekünk, s mire
felébredsz örökké fog
tartani tündék közt az életünk.

1992. december 24.(csütörtök)

Lám Etelka - Az élet csodája

Lám Etelka

Az élet csodája

Az élet csodája előttem jár  
hív, csalogat s reményt add.  
Megfoghatatlan alakja a  
hajnali dér, puha selyme 
  s a sötét éj hajkoronája.  
Velem lépeget meg-meg áll,  
s karöltve suhan velem, mint a szél.  
Terel, óv, színes képsorokat sodor elém,  
ez a te sorsod suttogja, felépítheted életed. 
  S napsugár meleg fénye felragyog. 
  Az akácfa virágjain méhek hada zsong,
  mézédes illata édenkertet varázsol elém.  
Igy lépegetek én az aranyzöld mezőn.  
Mikor eljő az esti alkony, 
  bíborszínt fest az égaljára.  
Miért keresnék távoli csodákat?  
Hiszen, hogy élek maga is csoda!

Szalay László - Mosolyod fénykört

Szalay László

Mosolyod fénykört

Ülsz ölemben,
Mosolyod fénykört formáz.
A világ most bennünk fürdik,
Kicsi Csillag.  
Valamit mutatsz,  
De érzem, nem fontos,  
Csak a kacagásod hallom  
Még most is  
Annyi hunyt éj Távolából.  
Valamit kérdezel.  
A választ tudom,  
Vagy talán mégsem?  
Füledbe súgom:  
- De jó, hogy itt vagy! 
- Visszhangot vet.  
Nemlétünk kútja  
Fölé hajolok, s benne  
A tükörkép ezer csillag...
Kicsi csillag!  
Meleg kezecskéd  
Szorítja enyém ott lenn,  
S a tükörkép  
Kacag, csak kacag.  
Felettem a csillagok  
Úgy tesznek,  
Mintha tudnák a választ.  
Mintha értenék.
 

.kaktusz - Rejtély - milyen a másik ember

.kaktusz

Rejtély – milyen a másik ember

 https://www.youtube.com/watch?v=ASHGXoFM3t4

Tudod arra gondoltam,

nagy rejtély,

nem könnyű megtudni,

milyen ember a másik,

talán kicsit az segít,

mit is kezd a szabad idejével,

a szabadon választott programja

belőle sokat megmutat,

mi az,

ami boldoggá teszi,

mivel szeret legjobban foglalkozni,

a legtöbb idejét mire költi ,

a legfontosabb az életében mi,

van,

ki ideje nagy részében

közönséget szerez magának,

neki az első a siker,

azért képes mindenre,

színház nélkül

az élete nem ér semmit se,

van, ki az idejét bélyegeknek,

más a tükörnek szenteli,

és olyan is akad,

akinek tudattalanul is a programja

a szerethető felkutatása,

mert nagyon akarja,

ő mindenben,

és mindenhol megtalálja,

maga köré, mint más a bélyeget,

a szerethetőt gyűjti …

az embert nem könnyű kiismerni,

de talán sokat mond el róla,

milyen a szabadon választott programja.

2010. aug. 25.

Madarász Gyula - Júliusi nyár

Madarász Gyula

Júliusi nyár

Suttogó, lázas júliusban
fényben hintázó mosoly,
mosolygok boldogan, jó
látni mindenkit.

Újra kezdeni mindig csodálatos,
mint piros alma a nyári ágon
nevetek rád.
Magadhoz vonsz, izzadt tenyérrel
végigsimítva lázas testemet.

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás

Jószay Magdolna

Halványkék szívdobbanás

Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

Tekse József - Kérdezed tőlem

Tekse József

Kérdezed tőlem 

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a jövő karon fogna,
s a fényre vezetne.
Káprázó szememet törölném,
könny csillag ragyogna benne,
mint áldás hullna kezedre.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha mégsem fény lenne,
ha nem mindent eltakaró sötét.
Nyújtanám kezemet a reménynek,
hogy mint vak koldusnak vezesse léptem,
bőrömön érezzem gyengéd érintésed.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a tavasz elhalna a télben,
rügye nem fakadna a szerelemnek.
Tűz gyúlna szívembe, azzal ébreszteném,
öröm könnyével megöntözném,
s e kis kert legszebb virága lennél.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha egyedül lennél,
elfordulna tőled a világ.
Barátom lenne a tegnap,
s játszanék az emlékek színpadán,
valami bús, régi balladát.

Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha menned kellene,
de te, maradnál még.
Maradnék, mint örök emlék,
mint ellobbanó gyertya fénye,
mint ima a rózsafüzéren.

Kérdezed: mit tennék?
Ha te mennél nélkülem,
ha a végtelenbe csukódna kék szemed.
Mit tennék akkor, nagy bánatomba?
Veled mennék a hosszú útra
és eggyé válnánk a fénylő csillagokban.

Helen Bereg - Egy másik világ

Helen Bereg

Egy másik világ

Van mikor
másik világban élek.
Nem fáj semmi,
repülök a széllel,
vízen futok
felkapva a messzeséget.
Nincs éjszaka csak nappal,
nincs eső csak napsütés,
mindig szikrázón kék az ég.
Párhuzamos síkon lépek,
hol itt hol ott.
Itt ma, ott holnap.
Tenger homokján mezítláb
léptem súlytalan
felhőtlen boldogság.
Hegyszirtek tetején
szabadon repülök
csúcsok között.
Nincs félelem bennem
egyszer leeshetek.
 
Van egy másik világ
csak az enyém.
Megpihenni odajárok
ide mégis visszatérek.
Ott csodálatos,
de itt élek.

Szita Zoltán - Torzó

Szita Zoltán

Torzó

Az ma már tény, hogy

én középtermetű vagyok,

mert felnéznek rám

az egészen kicsik,

és bizony lenéznek rám

az egészen nagyok:
Így hát aztán teljesen
egyensúlyban vagyok!

Kovács Daniela - Vagy neked élek, vagy nélküled meghalok

Kovács Daniela

Vagy neked élek, vagy nélküled meghalok

https://www.youtube.com/watch?v=3jjvFv-Ht1g

A szívem
fényszivárványokon vidult
gondtalannak hitt
egyszerű sorsom
angyalként éltem
hegyen-halmon túl
mígnem egy napon
lassú derengésbe
szerelmes szívverésed
véltem hallani...
életre keltek
sziporkás álmaim
újjászületett bennem
az őrjítő vágy
éltem.. s a kimondott
gyönyörű gondolat
színesebb volt,
mint maga az élet
törékeny szárnyaimat
véresre téptem
tengerbe dobtam
nem kellenek
mit érnék én angyali létben
ha nem lehetsz enyém
s nem lehet tied
egész életem?
öleléseden kívül
semmit sem akarok
vagy Neked élek
vagy Nélküled meghalok!

F. Zoltán /ILLC/ - Vallomás

F. Zoltán /ILLC/

Vallomás

 https://www.youtube.com/watch?v=zoRRgGEQKrk

Örökké szeretlek már,
Nem számít mit teszek,
Minden perc magány fáj,
De máshogy nem élhetek,

Ha kell száz életen át,
Viszem magammal ezt,
Míg hallom szíved dalát,
Táncra hívja szívemet,

Bennem él kék szemed,
S a fénye ma sem más,
Elvarázsolja lényemet,
Egyetlen pillantás,

Nincs a világon egyebem,
Csak te vagy nekem,
Minden egyes éjjelen,
Álmaimba jössz velem,

Nélküled egy hazugság,
Hogy boldog legyek,
Ezért most figyelj rám,
Ezt meg kell neked is értened,

Ha nem is veled,
De mindig és mindenkor,
Ott leszek neked,
Amíg a szívem zakatol!

Amíg világ a világ,
Míg alattam az út,
Egy életen át,
És azon is túl.

Pócsa Józsefné - Szélbe hajítottál

Pócsa Józsefné

Szélbe hajítottál

Hűtlenül szélbe hajítottál,
vigyen, sodorjon messze az ár.
Nem lesz soha sem, ki mint én,
oly szeretve rád talál.

Nem nyílik virág a kertemben,
nincs már ott piros rózsaszál.
Sárgállott kankalin a réten,
amikor sietve elhagytál.

Gyógyír a végtelen mezőben,
a fénylő napsütésben, temetőben.
Szavaid tengere, múló éned,
erdőkben bolyongva keresem.

Lesz még virág a kertemben,
boldogság talán a szívemben.
A szomorúság is majd elszáll,
a sárguló hulló falevéllel...

Lelkes Miklós - A Szépség dalát

Lelkes Miklós

A Szépség dalát

A nap arcához fűszál
hozzáért, s égi rét
kékjén a távol hívott:
erdő, dús messzeség.

Egy felhő jött és elment,
másik kicsit maradt.
Levéltenyérre ugrott
zöld szöcskepillanat,

s szitakötőn aranyszem
villant ezüstbe át,
s a táj zengte a nyári
Szépség örömdalát.

Én is örültem volna,
de tudtam, nincs minek:
nagy zsákban Ördög vitt el
Pokolba szíveket.

Az enyém Mennynek nem kell,
s Pokol sem kedveli -
csak erdő, rét világa:
túlontúl egyedi.

Könnycsepp szivárványgömbjén
csillag átragyogott.
Nyár, öröm, piros Szépség,
miért zenged dalod?

Nem veszed észre, hogy most
nincs miért és kinek?
Itt Ördög mindent elvitt:
észt, szívet, volt hitet.

Valót megsejtő koldus
bánata jött felém:
a keresztes Legenda
ámító költemény.

Felhősötét kigyúlt, mert
átbújt rajta a nap,
s kinyílt az égi réten
fecskeív pillanat.

Fecskeív pillanatban
látszat felragyogott,
s öröklétet öleltek
múlandó csillagok.

Felépült, összeomlott
fénytornyos égi rét, -
de hívott egy varázslat:
az erdős messzeség.

Felépült s összeomlott,
volt álom, de velem
még játszott e varázslat,
csillagdal-szerelem.

Sárhelyi Erika - Légy nekem a nyár

Sárhelyi Erika

Légy nekem a nyár

https://www.youtube.com/watch?v=K8y3QQOEzoY

Elszökött a Nap, híre-hamva sincsen,
eladó a kedvem, vegyed-vigyed ingyen,
hisz' amíg a tél a küszöbömön ül,
lelkem is vértelen csendbe szenderül.

Sárgába öltözz, ha felvidítanál,
vagy játszd el nekem, hogy magad vagy a nyár,
légy arany búzában megbúvó kenyér,
arcomra szorított tűzforró tenyér.

Én csak egy szédült napraforgó vagyok,
megyek, amerről a hajnal rám ragyog,
menekülök, mintha mindig havazna,
futok örökké az örök tavaszba.