Szomorúfűz
Ül a hold …
Ül a hold a háztető
felett,
Mint egy kerek nagy
gömb, ezüst fénnyel.
Éjszakák őreként az
utazók kísérője,
Bekukucskál huncutul
az ablakomon
A homályos szobában
körülnézve.
Ringat, átölel a végtelenben
csendesen
Hunyorognak körötte
az apró csillagok
Titkos óceán számomra
most a horizont.
Mutasd utamat te
kedves öreg hold
Ragyogj ezüstösen e
tiszta éjben,
Bús lelkemnek légy
mindig hű kísérője,
Örök lámpásom,
magányos utamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése