Lám Etelka - Az élet csodája

Lám Etelka

Az élet csodája

Az élet csodája előttem jár  
hív, csalogat s reményt add.  
Megfoghatatlan alakja a  
hajnali dér, puha selyme 
  s a sötét éj hajkoronája.  
Velem lépeget meg-meg áll,  
s karöltve suhan velem, mint a szél.  
Terel, óv, színes képsorokat sodor elém,  
ez a te sorsod suttogja, felépítheted életed. 
  S napsugár meleg fénye felragyog. 
  Az akácfa virágjain méhek hada zsong,
  mézédes illata édenkertet varázsol elém.  
Igy lépegetek én az aranyzöld mezőn.  
Mikor eljő az esti alkony, 
  bíborszínt fest az égaljára.  
Miért keresnék távoli csodákat?  
Hiszen, hogy élek maga is csoda!