Szomorúfűz - Ajándék a pillanat

Szomorúfűz

Ajándék a pillanat

https://www.youtube.com/watch?v=cB28tmDHY9E

A téli napok oly kopárak,

A hosszú perceken dérként ül a bánat

A sóhajokat messze sodorja a szél,

Az ifjúságunk vissza sosem tér

Megfakultak a színek

A tűnő álmok felett

Szívünkben él az emlékezet

A múlt pillanatai elsuhannak

A jövő nekünk még mit tartogat?

Ajándék már minden pillanat

Mit az élettől nyerhetünk:

Álomvilágban élhetünk.

F. Zoltán /ILLC/ - Aludni akarok!

F. Zoltán /ILLC/

Aludni akarok!

Ne zörögjetek megint már,
Gyűlölöm a petárdák zaját,
Idén egy kis nyugit akarok,
Sokat ne tüzijátékozzatok,

Villog az égen most is,
Mint valami döglődő főnix,
Trombitaszóval kísérik sírba,
Csak a fülem már aligha bírja,

2017. éve nem unjátok még?
Nekem a 25. de az is bőven elég,
Én csak egy kicsit aludni akarok,
Az ég szerelmére kussoljatok,

Boldog új évet kívánok azért nektek,
De most aztán már egy évig csendet!
Ha még valaki megfúj egy trombitát,
Esküszöm keresztben nyomom le a torkán,

A himnuszt hallgassátok inkább Youtubeon,
Addig se a kornyikálásotokat hallgatom,
Ne év végén akarojon énekelni tanulni,
Aki egész évben csak erre a napra hazafi!

A pezsgő is elfogyott bezárt a bazár,
Takarodjatok haza hát szépen lazán,
Ne siessetek, de azért minél előbb,
Otthon sirassátok az ó esztendőt!!

Én mostmár csak síri csendet akarok,
Hisz év elején máris lemaradásban vagyok,
Még a tavalyi álmokkal sem végeztem,
És idén még nem aludtam egy percet sem.

Kondra Katalin - Jókívánság minden jóakaratú embernek!; - Hó

Kondra Katalin

Jókívánság minden jóakaratú embernek!

Néhány perc, az évnek vége,
ugorjunk át az új évbe
egészségben, boldogságban,
tisztességgel, vidámsággal.
Adjon Isten mindazt mi kell,
ami ártó, azt vigye el,
váljunk jobbá minden évben,
legyünk mindig útra készen.
Osztozzunk a kapott kincsen
adjunk annak kinek nincsen.
Amit adtunk el ne fogyjon,
bennünk a jó gyarapodjon.
Hulljon ránk bő áldás, béke,
ezt kívánom az Új évre!

*

Hó

Hol esni kezd, hol meg - meg áll,
Mert nem tudja, hogy van határ
És fújni kezd, és jaj nekünk
Mert veszélyben az életünk

De menni kell, mert hív a tér
Egy ócska lámpa mit sem ér
Ha vak sötét mi vesz körül
S az új tavasz még elkerül

De érzem már, hogy jönni fog
És hinni benne nagydolog
A reményből nyerünk erőt
És így várjuk az eljövőt!

Ficzura Ferenc - Újratervezés; - Szalmaszálon csillog a hó

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Újratervezés

Felkapom a kis lapátom,
de előbb a nagykabátom.
A szánkót is megkeresem,
csúszkálnék a Gellérthegyen.

Nagy sokára odaérnék,
köszöntene ott a Télvég.
Valóságra jó az álom.
Újratervezés, kiáltom!

*

Szalmaszálon csillog a hó

Páragyöngy a felhő szélén
csimpaszkodik, épp a végén,
ha lebucskázna, úgy tudom,
hogy tollá válna félúton.

Szellő szárnyal, néha pisszeg,
közelebb kúszik a hideg.
Engem hívott ide-oda,
nem találnátok ki, hova.

Kelleme még frissen üde,
ismerőse domb és dűne.
Szalmaszálon csillag a hó,
szépségére nincsen ma szó.

Pné Juhász Mária - Mikor ...

Pné Juhász Mária

Mikor …

https://www.youtube.com/watch?v=1jXByC2YzLk

Mikor az est
csillagport
hintett az éjre,
rügyek
még jégben
fogantak
fagy hevében,
koravén
szivárvány
színesre álmodta
a múltat,
hol rózsában
pironkodott
ég alja,
kart-karba
öltve kószált
tavasz a téllel,
törékeny testén
fagyott kórók
üzentek
vad szenvedéllyel,
lágyan körbefont
fényed
idő végtelenjében,
már tudom,
hogy tudod ,
örökkön
neked létezem.

László - Január 12

László

Január 12

Az idő vacog, didereg a táj,
megannyi fagyott lélek, mint
az óra inga ide-oda jár és
kakukkol feszült szüntelen,
a járda játszva ismétli a határozott
cipőkopogást, réseiben égő parázs,
csikk temető és néhol a korláton
megcsillannak a hajnal fényei.
Még szendereg a harmat, a város
szokatlan csendes, ember bőrbe bújt
lények szaladgálnak esztelen,
nem csilingel a négyes-hatos
és körút szinte meztelen, nincsen
más csupán fülsértő zsivaj és megfáradt
lámpafény, hömpölygő csürhe had.
(Valahol a gyeplő szép lassan elszakadt).

.kaktusz - A valódi szeretet ...

.kaktusz

A valódi szeretet …

https://www.youtube.com/watch?v=lMEaOLDImGY

Tudod arra gondoltam,

vannak igazságok,

amik innen nézve

a helyüket tökéletesen megállják,

de ha egyet rajta fordítanak,

nézve más szemszögből,

igaz lehet az ellenkező,

még a ne ölj biztossága is

néhány esetben megkérdőjelezhető,

de a gyémántnak az igazsága

bármerre forgatjuk,

nem változik, talán,

mert csak egyetlen elemből áll,

átlátszósága, fénye is tökéletes,

maga karcol,

de magán karcolást nem tűr,

ami nem ilyen, az valami más,

lehet tökéletesen csiszolt az üveg,

belőle gyémánt nem lesz soha,

azt is lehet szeretni,

baj csak akkor van,

ha valaki

az üveget gyémántnak képzeli,

talán a szeretet igazsága is,

mint a gyémánté,

megváltoztathatatlan,

bármerről nézzük,

bármerre forgatjuk,

örök,

mert, ami nem türelmes,

 nem jóságos, de féltékeny,

 kérkedik és gőgösködik,

amelyik végül elmúlik,

az csiszolt üveg csupán,

nem áttetsző,

tökéletes ragyogású

valódi szeretet.

2010. 12. 03.

Aranyosi Ervin - Lásd meg a fényt!

Aranyosi Ervin

Lásd meg a fényt!

Mit adhatnék, amid ma még ne volna?
Mi az, mi hiányozhat teneked?
A szeretet, ami csak rólad szólna,
a mindent adó, őszinte szeretet?
Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel,
és boldog fénye reád visszaszáll,
s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel,
s kinyílik, mint egy élő rózsaszál.

Szíved tüzéből, úgy mint forrás árad,
ne fojtsd hát el, örülj, hogy adhatod!
A szív szeretni el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!

Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
Elmondom én, hogyan kellene élned,
ez nem szabály, csupán útmutatás,
a holnapodtól nem kellene félned,
lelkedben él még az ősi tudás.

Keresd a kincset mélyen, önmagadban,
s ha megleled, legyél hát boldogabb
Istenben élsz te minden pillanatban,
ne tagadd meg isten-mivoltodat.
Teremts itt lent egy boldogabb világot,
uralja fény, hála és szeretet.
Lásd meg a fényt, s higgy benne, hogyha látod!
Hisz látni kaptad fénylő szemedet!

Kovács Daniela - Emelj fel

Kovács Daniela

Emelj fel

 https://www.youtube.com/watch?v=s3vBQQ9soDM

Azt kérded, ha szeretlek, miért zokogok,

miért nyomasztanak a köznapi gondok,

miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,

mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?

Hát nem érted? Valahányszor nyugszik a Nap,

én minduntalan látom a sírhalmokat,

cipelem magammal a világ kínjait

s a lét másvilágra nyúló árnyékait.

S midőn fellobbannak künn a lámpa-lángok,

elképzelt utakon koldusokat látok,

szeretetre éhes, bánatos szemeket,

a semmit markoló embertenyereket.

Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,

hogy másnak vakság az, ami nekem látás?

Akárcsak az éj bús, sötétlő gyászszíne,

olyan komor a világ keserű szíve.

Látszat-életeknek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a fagyott ágon,

hisz kényszerből élnek egyabban a házban,

de sok éve nem égnek egyforma lázban.

Árva gyermekeket. Iszonyú. Iszonyú,

értelmetlen halál, pusztító háború,

angyalok danáját hallom mindörökkön,

ringatják, ringatják a sok üres bölcsőt.

Majd hallom felsírni az éj homályán át

egy még meg nem született magzat sikolyát,

a világ négy szegletéből dől, dől a vér,

megvetés, harc, hála egy falat kenyérért.

Ugye, most már látod? Isten átka rajtam,

csókold széppé, kérlek kíntól vérző ajkam,

ó, emelj fel, ölelj át szorosan, szeress,

talán így az átokból egyszer áldás lesz.

Légy Te az egyetlen, ki szelíden fogad,

általad illanjon a kínzó gondolat,

az egyetlen légy, aki örömhöz emel,

aki helyettem sír, ha mégis sírnom kell.

Kosjegyében - Elmélkedés

Kosjegyében

Elmélkedés

Csendes kisszobámban ülök elmerengve,
nyitott könyv előttem eddigi életem;
gondolataim a jelent és jövőt kutatja.
Vajon mennyit ad e kegyes sors nekem?
Már vénülő testem, mint gyertya lángja
mely az asztalon előttem megfogyva ég,
én is úgy fogyok, mint pisla gyertya lángja,
lassan elmúlásban szorít a gyengeség.
 
De még nem adom fel, erősítem magam,
hiszen még milliónyi bennem a gondolat;
itt kell maradnom, és kiírnom mindent
akkor is, ha az idő vélem, vészesen halad.
Tudom nem kívánság ez, de erős akarat
mely életem során mindig segített nekem,
így jutottam lépésről – lépésre előre
így tellett – múlott, egész eddigi életem.

Kun Magdolna - Fáradt sóhaj

Kun Magdolna

Fáradt sóhaj

Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,

akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.
 
De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.

Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.

Szalay László - Süvítve érkezem

Szalay László

Süvítve érkezem

 https://www.youtube.com/watch?v=NpcwEfSQ-Ag

Süvítve érkezem
Fejed köré zúzmarás didergés
Vagyok a tisztító
Lelkedből mocskot takarító
Elevenedbe vágok
Arcodon vörös árkokat ások
Számolatlan telnek dermesztő napjaim
Dért hizlalok fák levél-vesztett ágain
Tündöklöm holdsarlós
Csillag-mély ragyogásban
Játszódom jeges-ár
Tél-éj zuhanásban
Gondolatként suhanok
S ha akarok
Életedre rontásként
Bilincseket rakok
Mert ez én, a szél, a tél vagyok
De ha meleg szobádba eresztesz
Fénnyé, álommá olvadok
Szelíden talán örökre
Nálad maradok

Gősi Vali Az utolsó hajnalon

Gősi Vali

Az utolsó hajnalon

még nem ismertelek
de néha láttalak jönni az úton
újra és újra indultál felém
majd távolodtál 
elnyelt valami furcsa fény
 és – érthetetlen – olykor   
varázsütésre megteremtettek   
megint álmaim
míg valóság lettél  
múlhatatlan

– mindenütt ott vagy
és minden vagyunk
a föld az ég a nap
a Csillagunk…
mind a mi birtokunk
egymástól minden
fontosat megkapunk –

a Nagy Egészet akarom
ezért őrizlek oly nagyon
te vagy a napom és éjjelem
te maradsz örök lényegem
és messze túl az álmokon
ha nézlek Őt is láthatom
míg átsüt a fény a lombokon
madarak kísérik háladalom
és imát mondok érted
az utolsó hajnalon

Novák László - Egy év elmúlt ..; - A hó alatt .....

Novák László

Egy év elmúlt..

https://www.youtube.com/watch?v=U0EmSmHVM68

Egy év elmúlt s Óévbe maradt,
tejszínű ködfátyolának romjain,
Új Év tiszta fényű hajnala ragad.

Egy év elmúlt s tizenkét hónap,
töltötte be laza színjátékát,
s függöny gördült pillanat alatt.

Egy év elmúlt tarka lapjait,
százfelé repítette az idő,
ültetve bennük jövő magvait.

Egy év elmúlt s múltnak árnyai,
rég tovaszállt pillanatai,
lelkeinkben nem kísértenek.

Egy év elmúlt s csak örömei,
jövőnknek stabil pillérei,
maradtak belőle hírnökként.

*

A hó alatt......

  A hó alatt már lassan,
mozgolódik az élet,
apró csendjei a létnek,
formálódnak jövőképek.

Napsugár melege éltet,
bátorítón süt le földre,
újjá született jövevények,
ébrednek álmukból fényre.

Hóvirág illata úgy száll,
betölti a közelt s távolt,
a tél már visszaszámol,
közel virágtavasz s Ámor.

Mysty Kata - Kis fantázia-dal

Mysty Kata
Kis fantázia-dal

Reményt kaszálva jár a hold,
nem csillagoknak udvarol.
Mosolyban fürdik, oly kacér,
azt mindig tudja célhoz ér.

Nap fájó fénye oda'fér,
a szikra éle hozzá'ér,
de meg nem gyújtja, égtől kék,
széltől a hosszig dísze ék.

Téli éj szalad a hóban,
fehér csíkoz, szél is nógat,
nyomban sikít jég a fagyon,
a hold is a napért rajong.