Adamecz László - Szivárványos lombok közt ...

Adamecz László

Szivárványos lombok közt...

Mint fénykép vagy festmény
a rögzített pillanat,  
úgy meredt ablakomba  
ősznek, estnek alkonya.

Rezdületlen álltak ott
bokrok, fák magasan,
alkonyatba bukó nap
simogatta lombjukat.

A szél ma messze járt
nem susogtak levelek,
csend ült a kertek alján
belopózott lelkembe.

Szivárványos lombok közt
a madár csak néha szólt,
ünnep volt most mindenütt,
szívünkben is béke volt.

.kaktusz - A szeretet - lent és fent ...

.kaktusz

A szeretet – lent és fent …

 https://www.youtube.com/watch?v=iNP6HGNA2TA

Tudod arra gondoltam,

igaz, hogy a lent és a fent

csak valamihez képest létezik,

a madár csak hozzánk képest repül fenn,

a fának a gyökere

a koronájához képest van lent

láthatatlanul, és mégis függ tőle,

mekkora a fának az ereje,

milyen hosszú lesz az élete,

ha a gyökér nem elég mélyen van,

az első nagyobb vihar kifordítja,

a virág is, ami csak egy nyári,

gyökértelen, arra a rövid időre

mélyet nem érdemes növeszteni,

illata, pompás színei miatt lehet neki örülni,

de hogy elmúlik, pontosan tudni,

az emberben is ott van a lent,

és ott a fent,

ha igazságos lenne a világ,

a korona mindig megmutatná,

a látható virágnak

milyen mély gyökere van,

de van úgy hogy becsapós,

a virág csodálatos,

de gyökere nincsen,

az ilyen virág,

az ilyen szépség,

az ilyen hit, az ilyen szeretet

csak egynyári, talajtalan,

egyik se képes hosszan tartó csodára,

csak hatalmas csalódásra,

mikor az első vihar megsemmisíti

az erősnek,

a múlhatatlannak festett

szépséget, hitet, és szeretetet.

2010. június 09.

Csitáry-Hock Tamás - Tündér nem csak a mesében él ...

Csitáry-Hock Tamás

Tündér nem csak a mesében él... 

Sőt. Nem is ott él. Hanem a valóságban. Bár először talán észre sem veszed, hiszen nincs szárnya és varázspálcája, olyan, mint bárki más. Látszólag. Kora reggel álmosan ébred, munkába siet, végzi a feladatát, bevásárol, otthon mos, főz, takarít. Nem olyan, mint mesebeli társa. Mégis, Tündér. Aki nem szárnyakon röppen, és nem pálcával varázsol. Hanem valami mással. A szívével. Elvarázsol. Teljesen. 

Mert Ő valóságos Tündér.

Fazekas Valéria - Emlékösvény

Fazekas Valéria
Emlékösvény

Anyám! emlékeid ösvényén lépdelek,
talán rád lelek, nem suhantál messzire,
múltad lágy dallama köröttem édeleg
fülelek rozsdálló alkonyod neszére.

Ahol a néma csend sem rebben szárnyakon,
ott szendereg a rejtett régmúlt pillanat,
suttogó titkok az imbolygó árnyakon,
porba hullott a rozsdamarta vaslakat.

Hangodat is hallom az éji sötétben
fülembe búg ,szaladó időről regél,
súlytalan alakod könnyeim ködében,
elsárgult naplóba zárt álmokról mesél.

Magával ragadnak az emlék-foszlányok
loholok utánuk értelmet kutatva,
ólomlábakon közeleg fájó hiányod,
nyöszörgő magányban térdre roskadva.

Árnyékba vonult életed most visszaint,
dobozkád fakó kincseire fény vetült,
tenyeremben levél bélyege már antik,
titkos álmod reménycseppekbe szenderült.

Megfáradt ecseted már végleg elpihent.
Olajba zártad lelked tiszta fényeit.
Csillagpor lényed a jövőnek így üzent,
szivárványba szőtted fénysugár lényeid.

Őrizem a szived törékeny dallamát,
tegnapba fonódó temetett énekét,
dúdolgat, szórja mámoros balzsamát,
fakuló tájba olvad a napfény pecsét.

Tűzmadár életed a feledés peremén,
reám testált örököd oltárra emelem.
Túlontúl hétköznap molyrágta szerepén,
anyám csókomat a semmibe lehelem.

Baráth Sándor - Szárnyalni ...

Baráth Sándor

Szárnyalni...

Szárnyalni a szférák magasában
Itt hagyni e cenzurált országot
Lehet de a tollam kicsit krákog
Mégis itt vagyok szülőhazámban

E föld adott életet ihletet
Jó gyermekkorom nem feledem el
A dudvát irtom gyomot temetem
Ásó kapa toll ad új ízeket

Könnyeden mint rigó fütyül a fán
Szabad jövőm fentről nézett liget
Istenem de messze is van Tibet
Az ős rég és a ma az ég falán

Tájékozottan merről fúj a szél
Fordulni kellene száznyolcvanat
Rám rohadna a műanyag lakat
Addig amíg a vihar elalél

Gósi Vali - Kék madár

Gősi Vali

Kék madár

 https://www.youtube.com/watch?v=hqGofqkzrpE

Még alig lélegeztük be könnyedén
a tavasz mámor-illatát
fölöttünk már ott köröz a nyár
az öröklétet hirdető
gyönyörű kék madár
az égen gyapjas bárányok siklanak
reggel derűs mosollyal ébreszt
a tűzvirág-szirmokat hullató
áldott nyári nap
fényével megsimítva
a vérpiros mezőkön nyújtózó
gyorsan elhulló pipacsokat
hogy irgalomból nyert létükért
vigasztalódjanak
s már hamvas gyümölcsök bújnak össze
szelíden a bodros ágakon
bódító illatár csábít szorgos méheket
és feláldozzák az őszi fák édes terhüket
ahogy érett gyermeküket
az elengedő bölcs anyák
és a fehér tisztító hó alatt érlelődő
sovány magvakat
élni hívja majd
megint az új tavasz

Albert Ferenc - Szentesica forrás

Albert Ferenc

Szentesica forrás

Kristályvizű tiszta forrás,
csacska csermely, légy a tolmács;
vigyed hírül a nemzetnek:
Koppány vezér itt feszült meg,
vére, István kezéhez tapadt,
e szent forrás vize mosta le azt.

A krónikás úgy jegyezte:
jogos jussát követelte,
s megtagadta nyíltan Rómát;
elvetve papok uralmát,
ősi hitben leledző lelke,
a pápai pompát nem szívelte.

Ádáz sereg, idegen kard,
igaz magyar szívébe mart;
Somogy földje itta vérét,
szétszabdalták halott testét.
De lelke ma is szabadon száll,
és pápának soha nem gazsulál.

Halálában fogant átka,
melyet testált gyilkosára;
átkozott lett így a vére,
ma is szenved nemzetsége.
Testvér, testvérnek gyilkosa,
és magyarnak, magyar lett farkasa!

Kun Magdolna - Ne hagyj el!

Kun Magdolna

Ne hagyj el!

Már otthont talált benned lelkem törött része.
Már van, kit óvón simogathat remegő kezem.
S eltorzult világomban is látok egy kis napfényt,
melyben néha megcsillanhat könnyező szemem.

Te ne ítélj akkor sem, ha mindenki más megvet!
Te ugyanúgy szeress és maradj meg nekem,
mert tiszta szerelmünkben mindig az a legszebb,
mikor rám omló keresztem te hordod helyettem.

Semmi lennék nélküled. Egy szél sodort falevél,
minek elsorvadt álmaiból csak zörgése maradt,
s talán egy utolsó sóhaj, a rőt avar csendjében,
mely magányos árvaként pihen a falombok alatt.

Tékozló életemben volt ezer szárnycsapásom.
Lebegtem a magas égben, landoltam a sárig.
Sokszor úgy éreztem, tán jobb lenne meghalni,
és önszántamból süllyedni a lápos ingoványig.

Holt napjaim bús percében már kacagni is tudok.
S az évek fájó nyomorát is szóra bírom nyitni,
mert végre megleltelek ebben a rejtelmes világban,
hol olyan nehéz néha szívből mosolyogni.

Debreczeni Zsolt - Döbbenetes csend

Debreczeni Zsolt

Döbbenetes csend

https://www.youtube.com/watch?v=Wjzhh6rJKPg

Béke van, és nyugalom, és senki se bánt.
idilli hangulat, szeretet járt át!
Itt vagyok, jól vagyok, minden meghitt, csendes,
döbbenetes létben, Uram, csak te vezess!

Zúg a monitor, és kattog a billentyű,
gépelésem zaja, csendesen egyszerű.
Várom már az estét, a táncot, sok jó zenét,
de addig létem öröme, csak kereste a helyét!

Furcsa, mégis hittem, valamicske jóban,
hangok nyugalmában, békém zálogában,
Mikor még nem vagy itt, de reményem, hogy leszel,
akkor majd a csendre, tán csak egy szív figyel.

Ő lesz kinek hangja, eléri a szívem,
fülemen keresztül, megérzi a lelkem.
Halkan meg-meg rezdül, majd némán felkiált,
te vagy itt ki bennem, érző szívet lát!

Olyan jóságos vagy, mennyei az álmod,
engem meggyógyítasz, szívem elvarázslod,
Parázsló, varázsló, felhevítő lényed,
mély szerelem járta át a csupaszívű tested.

Annak nyoma sincsen, hogy csend lakozott bennem,
most már megtaláltál, és veled vagyok, érzem.
Gyönyörű fénysugár, mely széjjelszórta álmát,
reménnyé változott, a csendet elnyomta hát!

Mégis-mégis tudom, igazság, vagy álom,
vagy csak képzelődtem, és éjjel csak rád vágyom.
Sokszor hajnalodik, úgy hogy nem vagy itt,
miért ültetsz ma haragot, ha békéd tova vitt?

Nem tudom, nem értem, e döbbent hatalmas csend,
miért lakik szívemben, mely szerelemért esd?
Külvilág, miért hagysz el, magány végzetébe?
miért nem ölel át, a tiszta örök béke?

Válaszok ma talán: türelem és hit,
ne add fel soha, szerelemes álmaid!
Mert a tündér akkor lehel majd rád csendet!
Amikor megleled, az egyetlen szerelmed!

Bodó Csiba Gizella - Magas hegyek fénye

Bodó Csiba Gizella

Magas hegyek fénye

A hegyre fel kell jutnom,
Mindegy, hogy mi a neve,
Rögeit, szikláit taposva
Jól essen, fájjon a meredeke.

Hegyek csúcsait elérni,
Hogy színe az enyém legyen,
Lelkemben égjen örökre
Az a fény, ott fenn a hegyen.

Foszló, hajnali köddel,
S kelő nappal emelkedem,
Az az új fény kísérjen végig,
Sötétség az álmom se legyen.

Szomorúfűz - Suttogó október

Szomorúfűz

Suttogó október

https://www.youtube.com/watch?v=hrQ8FsXgD1I

Verőfényben fürdik az azúrkék horizont

Sárguló lombok bókolnak a mosolygós októberben

Csivitelő madarak a fákon, az ég felé szárnyalva dalolnak

Aranyló levelek az avarban.

Suttogó vizek cseverésznek, búcsút intve az őszi természetnek

*

A nyár messze ment. Megérkezett október. A nappalok egyre rövidebbek. Búcsúzik a napfény, törten csillan a víz tükrén. Beértek a gyümölcsök, betakarították a termést, leszüretelték a szőlőt. A virágok is fakulnak, elvesztik szirmaikat. Ökörnyál fonja át ezüstösen a fákat, öleli a bokrokat. Búcsúznak a sárgult levelek az ágaktól, zizzenve az avarban. Didergő hónap október. Csípősek a hajnalok. Még kék az ég, de már ködfátyolos a reggel. Dérlepte avar a fák alatt, dércsípte csipkebogyók virítanak a bokrokon. A fenyők, a tuják zölden sóhajtoznak a vad szélben, ágaik fázósan hajladoznak. Bizony már néha hófelhők is megjelennek az égbolton. A szürke felhők alacsonyan sodródnak. Októberi eső kopog az ablakon, hideg cseppenként fújja az őszi, csípős szél. Sárga, barna levelek sodródnak tova, a reccsenő ágak nesze töri meg a csendet. Madarak dideregve bújnak meg az eresz alatt. Fáradt a napfény, homályos sugarai ölelnek, ringatnak bennünket. Szitáló ködöt oszlat bágyadt mosolya. Szénaboglyák, mezők illata kereng a levegőben. Szürkék a napok, lopakodó árnyak osonnak, letört ágakat, zizegő leveleket sodor az októberi szél.

Az alkonyban elfogy a fény, párafelhők gomolyognak. Hirtelen esteledik. Az éjszakák egyre hosszabbak. Csípős, hideg fényt szór az égi udvaron a Hold és sápadtak a csillagok. Ködfátyol borul a világra. Minden csendre tér – viszi a szél október üzenetét.

Megelevenedik a múlt, sodródik a történelem a sárgult, száraz falevelekkel.

Október

Október

"Az októberi szél,
keringőt jár a száraz falevél,
dió koppan az avarban,
egy rigó búcsúzik a nyártól dalban.
Fázósan húzom kabátom össze,
s fájón gondolok rád, jössz-e?
Meglátogatsz-e még álmomban,
vagy őszi falevéllel hull alá
emléked a múltba?”

Kosztolányi Dezső - Ős

Kosztolányi Dezső

Októberi táj

 

Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek felém.

.kaktusz - Október bölcsessége

.kaktusz

Október bölcsessége

 http://youtu.be/007E92d3NRY

Tudod arra gondoltam,

ha az április hebehurgya,

ha a május a szerelem hónapja,

akkor talán az októberé marad

az oly sokszor hiányolt bölcsesség…

ő közelebb van az élethez még,

mint az elmúláshoz,

neki még az a fontos,

hogy itt mi történik:

emlékeiben ott vannak

az örömök és a csalódások,

s ha jól figyelt,

levonhatja a tanulságot,

hogy miből kellett volna sok,

miből lett volna a kevesebb elég,

hogy mi volt az érték,

hogy mit lehetett  volna másképp,

esetleg jobban csinálni

tapasztalatokkal ellátva…

a bölcsesség eltakarja az űrt,

de belőle más mi a haszna,

mikor a tél jön,

 vele az elmúlás,

s az új tavasszal

nem emlékszik már semmire,

az egészet kezdheti elölről:

botladozva,

csacskán és szerelmesen,

elkövetve a hibákat,

sokszor ugyan azokat,

hogy azután októberbe érve,

látva az eredményt

pontosan tudja,

hogyan is kellett volna…

s talán a bölcsességét

kár is lenne átadnia,

a kézikönyv használhatatlan,

attól az igazi,

attól titokzatos, meglepetésekkel,

örömökkel, igaz, bánatokkal is teli,

hogy minden év magának szerzi,

s ami igaz az egyikre,

nem állja meg a helyét másnál…

s bölcsesség tapasztalat nélkül

csak a gyakorlatlan elmélet,

az odavezető út veszne el,

út, ami mindenféle tudásnál

sokkal többet ér.

2012. október 01.

Radnóti Miklós - Október

Radnóti Miklós

Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.