Adamecz László - Szivárványos lombok közt ...

Adamecz László

Szivárványos lombok közt...

Mint fénykép vagy festmény
a rögzített pillanat,  
úgy meredt ablakomba  
ősznek, estnek alkonya.

Rezdületlen álltak ott
bokrok, fák magasan,
alkonyatba bukó nap
simogatta lombjukat.

A szél ma messze járt
nem susogtak levelek,
csend ült a kertek alján
belopózott lelkembe.

Szivárványos lombok közt
a madár csak néha szólt,
ünnep volt most mindenütt,
szívünkben is béke volt.