Csorba Gxyőző - Lélek és ősz

Csorba Győző

Lélek és ősz

http://www.youtube.com/watch?v=MzqRCtOxU_w 

Akvarell-táj kő-lélek márvány-lélek
A márványnak nem árt a pára nem árt a kőnek
Láthat a szem bolyhos kontúrokat zilált
síkokat omlatag szerkezetet: a lélek
kő márvány a lélek a változó évszakra mitse hederít

A lélek évszakai mások a lélek ideje más:
vénebben jár a vén tőkék és fák között
ismeri makacs ritmusuk buzgó rabságuk ismeri
gyámoltalan védekezésük hogy mindenről lemondanak
csak megmaradjanak kopáran szürkén bármiképp

Egy-nyári lepkék bogarak tébolya pezseg mindenütt
a pusztulás előtti láz kavarja-űzi őket
A lélek kő-nyugodt előre s vissza tudja már
lepkék bogarak istene kiben szorozva-osztva
jelen van sorsuk-lényük valahány mozdulása

A pára majd fölszáll a lepkék bogarak tébolya kihuny
új arcot ölt a táj aztán megint aztán megint
cirmosodik a szem kútja mélyül sötétedik
A lélek kő márvány a lélek szigorú és kemény
legföljebb néhány karcolásnyit változik.

Arany János - A lepke

Arany János

A lepke

Zöld lepke, mint hulló levél,
melyet tovább legyint a szél,
nem száll virágot lepni meg,
csak lenn, az út porán libeg.

Nincs feltünő bársony meze,
csilló-pora, fény-lemeze;
virágkorát most éli bár:
oly színhagyott köntösbe’ jár.

Volt napja, volt, négy, tán öt is,
hogy izlelt ő szerelmet is;
most a jövőnek hint magot;
nem fél, hogy a láb rátapod.

Szegény! Ha rátoppantanék,
pusztulna ő s egy nemzedék;
de oly bizalmas ott alant:
mért bántsam a kis gondtalant?…

Élj, lepke! éld múló nyarad,
ha még egy-két napod marad:
jöhet vihar nagy-hirtelen,
s megfagysz esőn, hideg szelen.

Köszönd, hogy már tekintetem
földhöz lapúl, nem föl vetem:
ha bátran még fenn hordanám,
rád is tiportam volna tán.

Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
nem látom az ég madarát,
csak téged itt s útam porát.

Nem a pacsirtát, aki szánt;
a napnak áldott fénye bánt;
de az anyaföld szintelen
lakóján megnyugszik szemem.

Sorsom pedig, s egy méla gond
egemből már a földre vont;
de nem remény-magot vetek:
azt nézem: hol pihenhetek?

Horváth Ilona /Hanoli/ - Pillangó

Horváth Ilona /Hanoli/

Pillangó

Lágy fuvallat éri szárnyad,
libbenő kis álruhádat
zsenge harmat fejti szét,
vígan illanj, szállj magasba,
bársonyos fény hintajába
kis topánkád csengve lép…

Játszi széllel kergetőzhetsz,
fénysugáron megpihenhetsz,
flóra ellep gazdagon,
trilla hallik, itt a pillém,
zsong a pázsit, száll le mellém,
s két kezemben tarthatom…

Csokonai Vitéz Mihály - A pillangóhoz

Csokonai Vitéz Mihály

A pillangóhoz

Hamar-követje a tavasznak,

Hímes pillangó, idvez légy!

Még nincs rózsa; s te a kopasznak

Mégis csókolására mégy?

Miért szállsz ama puszpángokra?

Hiszen nem a víg kikelet

Adott még új kantust azokra;

Átzőldellik ők a telet.

Menj inkább a setét rögökbe,

Állhatatlan selyemmadár!

És súgd az ő dugúlt fülökbe,

Hogy élet és tavasz van már.

Lát'd, még a főldben szunyókálnak

A Flóra gyenge szűzei,

S a napra félve kandikálnak

A csirák nedves szemei.

Nézd csak, az orgonák tövébe

Mely kellő szagok lengenek;

Menj, fuss a szellők ellenébe,

Tán a violák fejlenek.

Eredj s egy hosszú csókkal szídd ki

Zefir elől illatjait

És szárnyad zörgésével hídd ki

A napra kisded húgait...

Mit? violákról violákra

Osztod, te csélcsap, csókodat?

Be boldog vagy, hogy egy virágra

Nem kötöd indúlatodat!

De én csak egy rózsát szerettem;

Ah! csak egy bírta szívemet,

S miólta már ezt elvesztettem,

Örök tél dúlja létemet.

Az én lelkem is hajdanában,

Mint te, vídám s eleven volt,

Míg ifjúságom tavaszában

A virágzó Lilla bájolt:

De most lomha s hernyó módjára

Mászkál a fanyar bánaton

És a mások múlatságára

Magának verskoporsót fon.

Ah! szárnyad eszembe juttatja

Psychét s az ő bánatjait,

És a Psyche gyötrő bánatja

Tulajdon lelkem kínjait.

Ő is Ámor aranyvárában

Egykor édes nektárral élt

És a gráciák rózsásában

Kedvet s örök tavaszt remélt:

De egy bűbájos hang neszére

E víg scénák eltűntenek,

S az ő halálos gyötrésére

Ég, föld, mind felesküdtenek.

Óh, mikor lesz, hogy bús kínjában

Letőltöm hernyó-éltemet

És szemfedelem púpájában

Kialszom szenvedésemet?

Mikor lesz, hogy lelkem, letévén

A testnek gyarló kérgeit

S angyali pillangóvá lévén,

Lássa Olympus kertjeit,

Hol őtet egyik vígasságból

Másikba új szárnyak vigyék,

Hogy a szférákban nőtt rózsákból

Örök ifjúságot igyék?

Kovács Daniela - Ha pillangó volnék ...

Kovács Daniela

Ha pillangó volnék ...

http://www.youtube.com/watch?v=rbSEbP3a8CE 

...tudod Édesem, ha pillangó volnék, puha tenyeredben építeném otthonomat, mert tudom, akkor sem szorítanád ökölbe a kezed, ha zord idők jönnének és halálra fagynál. Utolsó szívdobbanásodig a másik tenyereddel bástyaként melegítenél és védenéd törékeny szárnyaimat, leheleteddel meleget fújnál dermedt testemre és mielőtt halálodat lelnéd, még utoljára szemembe néznél, hogy lásd én még életben vagyok. Azzal a tudattal hagynál magamra, hogy végsőkig küzdődtél értem, reményburokba csomagoltad az utolsó pillanatot, pedig az ember ösztönösen igyekszik túlélni, mindenáron túlélni, ha kell másokon áttaposva is. Mióta megfogant és szíved redői közül egyre csak csírázik az irántam érzett szerelmed, fokozatosan visszafejlődnek, majd végleg elpusztulnak az alapvető emberi ösztöneid. Már nem az a fontos, mi lesz Veled, hanem mi volna velem, ha már nem volnál...

Vörösmarty Mihály - Virág és Pillangó

Vörösmarty Mihály

Virág és Pillangó

Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
A mezőnek én vagyok virága,
Kikeletnek zsenge ifju ága.
S égek érted belső fájdalommal,
Mely szivemből könyet és fohászt csal.
És fohászom illat a szelekben,
Gyenge harmat a könyű szememben.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy kis ég van a könyű csepjében,
Lelkem száll az illat özönében.
Jer, fürödjél e köny-ég árjában,
Vagy szunyadj el illat mámorában.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy rövid nap tüneménye létünk,
Elmulik, míg örömet cseréltünk.
Éljük át e kort egy pillanatban,
Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan.
Jer, boríts el fényes szárnyaiddal,
Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal;
És ha édes életed kifárad,
Szemfedőd lesz hervadó virágod.

Szilágyi Ferenc - A pillangó panasza

Szilágyi Ferenc /Hubart/

A pillangó panasza

Egyszer egy tavaszt, napfényt imádó,
Pöttyökkel ékes, tarka imágó
Kárhoztatva könnyűvérű párját,
Nyír kéregre írta memoárját.
Hogy lehetett ily hiszékeny, dőre?!
Okuljon az utókor belőle!
Bábként tengődött ő nem is régen
Selyemszálakból szőtt börtönében.
Gúzsba kötve, kényelmetlen pózba’,
Nem élhetett mindig begubózva!
Cellájából önmagát kirágta,
Vígan röppent a szabad világba.
Lebbenve szállt, mint a pitypang pelyhe,
Hívta a fény, óvta virág kelyhe.
Nézte magát a tavi tükörbe’,
Lepkekislányt udvarolva körbe.
Nagy a világ, legalább tíz hektár,
És a virág mélyén ott a nektár!
Boldog volt ő, szerelemmel telve,
Dolgozott a hosszú pödörnyelve.
Együtt nyalták-falták már a mézet,
Míg a neje szépen lepetézett.
Ám, de Isten tudja, hogy mi okból -
Hernyók keltek ki a tojásokból.
Pillangónkat ette már a méreg:
Honnan e sok szőrös, ronda féreg?
Mért nem tojt a kedves neje szépet?
A kis ribanc! Biztos félrelépett!

Vadrózsa - Pillangó szárnyakon

Vadrózsa

Pillangó szárnyakon

Pillangó szárnyakon repültem feléd,
a nap ragyogó varázsában.
A színes tavaszt varázsoltam eléd,
szédítő táncom mámorában.
Kitárt karodba szálltam vágyakozva,
szenvedélyes csókodra várva.
Pillangólelkem adtam ajándékba,
lángoló, szeretetre vágyva.
Az idő teltével bebábozódtam,
összezártam csodás szárnyaim,
Szerelmem már az emlékeknek adtam,
nem látja senki a vágyaim.
Már kizártam a szerelem világát,
ledobtam mélyre a kulcsokat.
Kirekesztettem, a lét ősi lángját,
féltve szívemet, és magamat.
Színes pillangóból, lett fekete báb.
Isten, csak te láttad utamat!
A hitem lassan visszatér legalább,
és eltemethetem múltamat.

Komáromi János /Koma/ - Mint pillangószárnyak

Komáromi János /Koma/

Mint pillangószárnyak

mint pillangószárnyak
úgy érintelek
úgy haladok végig nyakad kecses ívein
csak lágyan és éterin
szinte csak a gondolatommal
mintha csak álmomban
mintha csak a felhőkön túl léteznénk
a csókot is csak lehelem bőrödre
selymes rétre a virágokat
puha csókok
és lehelet könnyű gondolat
ez most csupán lebegés
az érzések lágy szellője emel
hullámzik a haj
a has
és a kebel

mint pillangószárnyak
úgy hagyom nyomomat rajtad
néhány szemcse hímpor
borzongató érintés csupán
csípőd emeled
még röpülnél tovább
lágy ringásod
most nem álomba szenderít
érzed a bőrödön perzselő leheletem
csókjaim ezreit
titkos utakat jár végig
beszéd helyett most a nyelvem
egy rab-angyal
vonagló élvezetének
minden zamatát megízleltem

mint pillangószárnyak
olyan halkan verődnek össze
a combok és az ajkak
alélt energiák
vágyat már nem kavarnak
bár még lüktet a test
de csendesül már a lélegzés
megpihen a lélek
kielégült érzés
lassul a ritmus
elhal testedben a dallam
szabad és boldog voltál
repültél ahogy én akartam…

Márai Sándor - Pillangó

Márai Sándor

Pillangó

Egy pillanatra megvillant az értelem fénysugarában a gondolat, mint a pillangó - de te éppen másra figyeltél. Valaki beszélt, valamire vágytál, valami kínzott vagy elfoglalt. S mikor utánanéztél, már elröppent a gondolat, mint a pillangó. Ezért tanuld meg, hogy gondolkozni nem is lehet elég figyelmesen. Nem élhetsz eléggé készenlétben, ha gondolkozni akarsz. Mert néha megvillan az a kis ötlet, mely nem éppen világraszóló; talán csak tetszetős, valami, amit érdemes óvatos ujjakkal megragadni, gombostűre fűzni és üveg alá állítani, örökre; s ha nem figyelsz oda, továbbrepül ez a színes semmiség, s nem tér vissza soha többé, s üresebb és szegényebb lesz a világ. Te csak figyelj, akármit beszélnek is körülötted. Figyelj a pillangóra, amint átlebeg az értelem fénysugarán, villogva, himbálva és táncolva, s ne légy soha lusta, fáradt vagy közömbös, kinyújtani utána kezed.

Mysty Kata - Pillangó pillantó

Mysty Kata

Pillangó pillantó

http://www.youtube.com/watch?v=fYXdwkskcCc

Pillangó pillantó

rózsaszál gangra száll,

lepkekönnyű örömről

a pillanat muzsikál.

Jövőtlen teljes Vég,

talán véget ér.

Szerelmi líránk hidd,

el sosem "enyész"!

Szirének éneklik

minden dalunkat,

visszhangzani hallják

bércektől szavunkat.

Élet - ha kipattan,

termést hozó Kéz

öleli magához

párzók hű szerelmét.

Pillangó pillantó

rózsaszál gangra száll,

lepkekönnyű örömről

a pillanat muzsikál.

Tóth Roland /Sentenced/ - Lepkeszárnyon

Tóth Roland /Sentenced/

Lepkeszárnyon

http://www.youtube.com/watch?v=zNSCl56I5Qk 

Mindig is éreztem hogy
kivet magából a város
szűzi hóba halt sáros
cipőmmel húztam a vonalat
kifelé a télből
az első virágok bájait kerestem
és az üde zöld foltokat
a mohos kőkereszt előtt
alázatra térdelt egy gondolat
téltemetőt hóvirágot aztán
ibolyát álmodtam sorba
almafavirág fehéres rózsaszínét
kötöttem csokorba

már újra zsong a rét
nádasok berkeiben
forrón lobog a nyár
nadrágszáron is ott
a gazban szerzett bogáncs
tegnap még az elmúlt évek
szilánkjain csikorgott a léptem
de ma átölellek idő
színes lepkeszárnyon jöttél értem

Aranyosi Ervin - A pillangó szabadsága

Aranyosi Ervin

A pillangó szabadsága

Egy csodás pillangó, apró bábba bújva,
megszületni készült és hogy megtanulja,
hogyan is repüljön fényes szelek szárnyán,
hogyan legyen úrrá égbe vonzó vágyán.
Egy jószívű ember a küzdelmét látva,
úgy dönt segít neki, – ne maradjon lárva!
Kézzel meglazítja bábja selymes szálát,
hiszi, visszaadja a lepke szabadságát.
S lám, a szép pillangó kiszabadult szépen,
s szomorún verdes bábja közelében.
Amit jó emberünk nem tudhatott róla,
születés küzdelme a szárnyak rugója.
Attól erősödik, s képes repülésre,
ha küzdelem árán történt születése.
Így hát a pillangót földhöz köti lánca.
Földhöz ragadtan él, s elvész szabadsága.
Meg kell hát tanulnunk nyílt kézzel szeretni,
kéretlenül senkit nem szabad vezetni!
Fájdalom tüzén át, türelem vizével,
önként rendelkezzen saját életével.
Az igaz szeretet, enged, sosem gátol,
nem fosztja meg sosem a szabadságától,
kit szeret a szívünk, szabaddá kell tennünk,
annyit kell tudnia, mindig bízhat bennünk.
Mert, ha csüngsz csak rajta, a szeretet lánc lesz,
s elfog menekülni, kit legjobban féltesz.
Hagyd, hogy saját bőrén tapasztaljon, éljen!
Ne legyél te árnyék, s ne akard, hogy féljen.
Álljon ki magáért, s gondolja át tettét,
s vállalja a súlyát, hogy végre elengedték.
Saját kezében lesz a boldogulása,
s végre kivirágzik ereje, tudása…

Ecsedi Éva - A lepkék álmodnak

Ecsedi Éva

A lepkék álmodnak

http://www.youtube.com/watch?v=Rb5q6stk6RY

...gombostűre-szúrt álomban álmodnak
szabad fényről meleg nyárról
pipacsosban koszorút fonó kisleányról
kacagó gyermekekről a réten
kik lepkehálóval kezükben fürkészik a virágokat
s a lepkék tovább álmodnak
...gombostűre-szúrt álomban álmodják
hogy lesz még virág lesz még rét
egyszer álommá válik az emlék
lesz még csodát feslő rózsakert
arany sugárba szőtt szerelmes vers

s a lepkék álmodják a nyárt ...
...gombostűre-szúrt álomban álmodnak tovább
elhiszik hogy nincs vég
társas magányuk csupán tűnő pillanat-kép
mit festő ecsetjével vásznára fest
s a képen újra életre kél az emlékezet
álmodják a színeket - pirosat kéket
fehéret lilát a sárgát és cinóber kéket
s ha a zöldhöz ér az ecset
a lepkék álma befejezett'...

Szomorúfűz - Örvénylő fények

Szomorúfűz

Örvénylő fények

http://www.youtube.com/watch?v=-zFf7004uVs

A Hold becsukta udvarát.

Elköszöntek a csillagok.

Madárdal köszönti a hajnalt.

Friss illatok a langyos levegőben.

Érces hangon kukorékol egy kakas,

ébredő szél fúj a lombok között.

Aranyló gabonatáblák ringnak,

pacsirta dalol,

zengő hangja messze száll.

Pipacs és búzavirág virít.

Örvénylő fénysugarak táncolnak,

kergetőznek az árnyakkal.

Harangszó zeng az éteren át.

Ismét egy új napra virrad a világ.