Kovács Daniela
Ha pillangó volnék
...
...tudod Édesem, ha pillangó volnék, puha tenyeredben építeném otthonomat,
mert tudom, akkor sem szorítanád ökölbe a kezed, ha zord idők jönnének és
halálra fagynál. Utolsó szívdobbanásodig a másik tenyereddel bástyaként
melegítenél és védenéd törékeny szárnyaimat, leheleteddel meleget fújnál
dermedt testemre és mielőtt halálodat lelnéd, még utoljára szemembe néznél,
hogy lásd én még életben vagyok. Azzal a tudattal hagynál magamra, hogy
végsőkig küzdődtél értem, reményburokba csomagoltad az utolsó pillanatot, pedig
az ember ösztönösen igyekszik túlélni, mindenáron túlélni, ha kell másokon
áttaposva is. Mióta megfogant és szíved redői közül egyre csak csírázik az
irántam érzett szerelmed, fokozatosan visszafejlődnek, majd végleg elpusztulnak
az alapvető emberi ösztöneid. Már nem az a fontos, mi lesz Veled, hanem mi
volna velem, ha már nem volnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése