Borisz Paszternak - Július

Borisz Paszternak

Július

Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.

Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.

Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.

Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.

Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.

Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,

a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!

(Ford.: Illyés Gyula)

Ligeti Éva - Szívedből kiléptél; - Júniusi zápor ;

Ligeti Éva

Szívedből kiléptél

Szoknyámat július szellője lengette
Szívem a szerelem tüze melengette
S míg a folyót néztük árnyas fűzfa alatt
Vágyam gondolája ringón feléd haladt

Ringatott az érzés gigász hatalmával
Ki törődött azzal, mi lesz majd a mával
Pillangók repkedtek lelkem virágára
Tüzes pillantásod volt a világ ára

Aztán évek múltak sziromhervadással
Másfelé sodródtunk jégcsapolvadással
Nyár után érkezett hirtelen hideg tél
Már csak az fáj nekem… szívedből kitéptél

*

Júniusi zápor

Fecskék cikáznak az ég közelében,
szürke felhőket legyezget lenge szél,
néhány esőcsepp koppan házcserépen,
hallgatom hangját, amíg nekem zenél.

Eloltja lángját a perzselő meleg,
hűvösét hozza végre nyári zápor,
felverődött por levélről lepereg -
most meríthetek hársak illatából.

Hatházi Áron - (rapszodikus)varázsveruza

Hatházi Áron

(rapszodikus)varázsceruza

(Dal)

bánatból font ős-magány
robajló hangú szél-színek
eltört ritmus kihűlt ágy
és valamit belőled elviszek.

madárcsőrnyi pillanat
és
kutyafutta bármi gond
énekkel szőtt dallam-bálban
emlék-özönt
ma vérem ont.

varázsceruzát szül kezembe
júliusi áhitat
leírjak vele
ma vagy holnap
folyondár-fonta
kőhidat
vagy esti mesét
káromkodó
nagyot köpő vén kocsist
mindegy mit
csak folyton írjam
szemem
féltő titkait

rapszódiám elcsendesül
varázsceruzám
elcsitul
minek? - kérdem
de nincs válasz
kitörő lángom
porba fúl.

Csokonai Vitéz Mihály - A nyár

Csokonai Vitéz Mihály

A nyár

https://www.youtube.com/watch?v=ZWUoZE2XEi0

A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon,
     Magossan tűndöklik a hideg klímákon.
Hevűl a Neméa sárga oroszlányja,
     Mert súgárit a nap rá közelről hányja.
Vévén a Szírius tőle melegséget,
     Tüzes csillagával minden határt éget.
Mihelyt dögleletes fényű csillagzatja
     Magát a csillagos égen kimutatja,
Azonnal a tavasz szépségi hervadnak,
     A nyájas ligetek s mezők elfonnyadnak.
A tőle megaszalt természetnek szomja
     A rétek haldokló virágit lenyomja.
Lekonyúl a beteg liliom s tulipánt,
     Melyeket belől egy száraz hektika bánt.
Illatos kebelek Flórához temjénez,
     Hogy könyörűljön már beteg seregén ez.
Neki alázatos szárát meghajlítja,
     Az újító essőt nyílt szájjal áhítja.
El is jön az esső néha nagy felhővel,
     De széllel, dörgéssel, viillámmal s mennykővel.
A forgószél öszvetördeli a fákat,
     Elsodorja a szép vetést és palántákat.
A rohanó zápor a rétet elmossa,
     A virágok nemző részit lecsapdossa.
A tüzes mennydörgés minden szívet gyötör,
     A langozó mennykő mindenfelé ront, tör.
Kopog a jégesső, tördel mindeneket,
     Agyonveri a szép virágos füveket.
De mihelyt a setét felhők elrepűlnek,
     A haragos egek ismét kiderűlnek.
A mosdott nap egy fél felhőre könyököl,
     A megszűrt áerben vídámon tűndököl.
Büszkén mutogatja a szagos rétekben
     Apró képecskéit a kristály cseppekben.
A megéledt barmok s vadak ugrándoznak,
     A víg madarakkal a mezők hangoznak. -
Egy Ily hűs essőért mennyit sohajtozott,
     Akit az izzadság és por besározott.
Aki lankadt karral vonta már kaszáját,
     Be édes örömmel kezdi most munkáját.

Farkas Viola - Eső után ...; - Jöhet- e még?

Farkas Viola

Eső után…

Eső után csoda jó,
Friss az illat, bódító,
Életre kelt a növény,
Nem haldoklik sok szegény.

Mindegyikük mily boldog,
Látni, ahogy mosolyog,
Ó, Természet, óvd őket,
Kíméld az életüket.

Maradj, kedves pillanat,
Lélegezzünk nagyokat,
Gyönyörködjünk mindenben,
Áhítat a szívekben.

*

Jöhet-e még?

Elhervadt a sok szép rózsa,
Szirmaikon járok,
Jöhet-e még új virulás?
Türelemmel várok.

Itt van a nyár, jön ősz és tél,
Rohan a fejlődés,
Idősödő embereknek,
Könnyű, a kiesés.

Az eddigi, sok szép tavaszt,
Hálával, köszönöm,
Ami elmúlt, úgy, ahogy volt,
Nekem mind, nagy öröm.

Illő dolog elvonulni,
Csendben, nesztelenül,
Új erőre, új tudásra,
A Nap is, kiderül!

Elhervadt, a sok szép rózsa,
Emléke, itt maradt,
Ez a Természet bölcs rendje,
Kívánok, szép nyarat!

Szomorúfűz - Lélegző csend

Szomorúfűz

Lélegző csend

http://www.youtube.com/watch?v=AhHHe9lkP7U

Vízpart, lombos fák, bokrok,

vadvirágok virítanak körben

Madarak víg éneke zeng,

tücskök citeráznak a fűben

Lángra gyúl az arany-vörös Nap,

dallamok szárnyalnak a légben

Bíborban úszik a nyár

a horizont égi tengerében

Az alkonyi nap színezi az eget,

aranyban fürdeti a kalászokat

Az estben sóhajtanak a falombok,

lélegzik az éjszaka csöndje,

fátylat borít a holdsugár a kertre

A párna is kíséri álmodat

Álmot szór az éjszaka tündére

elfáradt, szomorú szemeinkre

Ódor György - az utolsó álmom

Ódor György

az utolsó álmom

most nem óhajtom
hallani hangod
látni szép szemed
fogni a kezed
csak öledbe vágyom
ott álmodni mélyen szépet és sokat
ne érezzem mennyit bántanak
légy te a halálom

mint könnyű szellő
úgy emeljél föl
kis puha szádhoz
s e pillevágytól
olts belém nyugalmat
az se baj ha már csak örökké ezt érzem
s így másoknak soha nem leszek terhére
minden rád maradhat

áldozz fel engem
a mindenségnek
hisz jobban szeretsz
ha eleresztesz
és nem sírsz utánam
hanem hordozol magadban ameddig csak élsz
s mosolyogsz a világ gyászoló nagy szemén
hisz tudod hogy várlak

lassan elalszom
s a másik parton
pont úgy érezlek
mint szerettelek
egész életemben
nyugodva földi mégis puha öledben
hol virágok nyílnak

sokkal-sokkal szebben
mint nyári kertekben

Pné Juhász Mária - Esős éjszakán

Pné Juhász Mária

Esős éjszakán …

Ég
sötét
leplére,
villámok
festenek absztrakt
mintákat, csillagporba
mártva ecsetjük hegyét,
bús
nyári
éjszakán,
könnyekkel
teli hordók gördülnek,
bánatos felhők csipke köntösén,
fák
levelein
csillogó jég,
vészjelet kongat
elpilledt július magányának,
vihar
homályos
tükrében keresik
álmukat, elárvult esőcseppek.

Fazekas Imre Pál - Fényesszárnyú lepkék

Fazekas Imre Pál

Fényesszárnyú lepkék

a fák nyugtalan tiszta lelkében
ittas hajnalok nászi szépsége
jácintok üde árnyalatú édes szava
bámulatos kikeleti merészsége
láthatatlan ragyogó belsejében
vérpiros mámoros hullámok zúgnak
egy megbolondított éhes tékozló álom
végzetteljes -tehetetlenül lebeg -
gyönyörű diadallal száll a szélben

mellemben a partok illatát
dombok zöld gyümölcsét érzem
nevető pompázatos kéklő egek
leheletét énekelem     -

tükörben nézi magát a szivem
fölöttem a hűséges vágy képzeletét
csivitelő madarak kísérik
kedves virágdalok titkos hatalmát
árnyékban ölelt fészkek emlékét

táncolnak a fényesszárnyú lepkék
boldog szerelem lobog a leveleken
csevegnek a menyasszonyos cseresznyefák
tavon ringatózik a meleg napsugár

Deák Éva - Beszélnek az árnyak

Deák Éva

Beszélnek az árnyak

Friss illatú nyárban
fürdik a táj.
Díszes, dús kertemben
nyíló virág.
Osonó fény
ringatózva nyúlik,
tova illan,
elringatnak majd a
csillagokban.
Valahol halk zene.
Álom sátort
terít szíved csendje.
Beszélnek az árnyak
elsusogják,
ott vár a boldogság.
Mert adni jó,
hűn szeretni téged,
emlékezz, hogy
milyen szép az élet.
Szó nem elég!
Ajkam díszítenék,
gyöngyszemenként,
szavaid fűzném fel
olvasómra.
Mondatokká fonva
odabilincselném.

Millei Lajos - Eggyé olvadt akarat

Millei Lajos

Eggyé olvadt akarat

Búsan jött az Alkony, leszegett fejjel lépdelt, sírni érett vágyát grimasznak álcázta, s míg begyakorolt kézzel szórta a sötétet esendő, bús szeme a tájat pásztázta. Kereste a nyomát drága szerelmének, kutatta a Hajnal gyöngygömbű harmatját, mindahányszor teret kért a fekete estének, hitte, hogy meglátja virradó, szép társát. Elhitte, hogy egyszer kéz a kézben élnek, hogy nem állhat közéjük az ellentét világa, hogy pitymallatkor majd a tücskök zenélnek, s kormos éjben nyílhat a rét ezer virága. Elhitte, hogy a szándék hegyeket mozgat, hogy az oroszlán szája dorombolni képes, vakon hitt benne, hogy joggal álmodozhat, s új akaratot köthet kiszáradt igéhez. Tudta, hogy eljön a várt csodájú holnap, mikor Alkony és Hajnal örök társak lesznek, s miközben az égbolton fénycsóvák dalolnak, ők a beteljesült mámor vágytányérján esznek. Hite szállt a széllel, s vad hullámok hátán erős akarata Isten fülét verte, megszánta hát őket e makacsságot látván, s a fehér éjszakákat bölcsen elrendelte.

Hajdu Mária - Csend szonett

Hajdu Mária

Csend szonett

Úgy elmélyült közöttünk a csend,
s tátong most egy néma szakadék...
Bár a szívünk soha nem felejt,
ez a szörnyű csend a maradék.

Nem szól már a mobiltelefon,
sms sem érkezik oly rég,
üzenet se vár a laptopon,
fáj a csend, a szívemig hatol!

Nem tudhatom, mi történt veled.
Bántottak, vagy megbántottalak?
Még nem értem, de üzenek neked,

halld meg kérlek, dobj egy sms-t.
Válaszodat várom csend helyett,
a barátodat nem felejtheted!

.kaktusz - Az élet játéka

.kaktusz

Az élet játéka

https://www.youtube.com/watch?v=P0APrRAemHo

Tudod arra gondoltam,

hogy az életben

a játék a legigazibb,

a legvalóságosabb öröm,

és hogy a legcsodásabb játék

az élet lehetne maga,

ha az ember hagyná, ha engedné,

ha tudna

játékos gyermeknek megmaradni,

nem felelőtlen játékosnak,

a játék az nagyon komoly,

felelősségteljes dolog,

de mégis szórakoztató,

különösen, ha az életörömre,

és nem a halálra megy,

az ember legtöbbször nem emlékezik,

milyen jó volt gyerekként

könnyedén játszani,

leginkább a könnyedén-t felejti,

és ettől lesz erőltetett a menet,

amiben játékra idő nincsen,

pedig, ha az élet játék maradna,

egészen más lenne minden,

ha néha elromolna,

az ember jól kisírná magát,

de utána a játék rendületlenül folytatódna,

nem másért,

csupán a gyermeki örömért,

játszani jól csak úgy lehet,

ha a játékhoz igazi játszótárs van,

aki nem ellenfél, aki nem idegen,

és aki nem is közömbös,

de lelke mélyéig drukker,

akivel felszabadult lehet a játék,

akivel öröm a felszabadult játék,

aki nagyon közel van az ember szívéhez,

olyan ez, mint a szerelem,

kivel kézen fogva az élet

gyerekjáték,

ketten együtt,

egy zenére egy ütemben,

néha sírva,

máskor meg nevetve,

de végig az örömért játszva.

2010. 04.13.

Berze Tünde - Nap tenyerén

Berze Tünde

Nap tenyerén

Fényidőbe veszett évek peremén,
billegő, apró felhőkbe bújó kékség,
melyben őrült hévvel lüktet az élet,
s múltja kérgesedett kövein lépdel.

Ártatlan szemmel bámul a tágas űrbe,
s ringatózva hallgatja kozmosz énekét.
Ős-szívében borús emlékek háborúznak,
s csillagágyon áhít magának édes álmot.

Halott bolygók között oly kicsi, s árva,
csak jár egyre a kijelölt úton egymagába,
bölcs cselédje a Hold, holtig szolgálja;

s végtelen térbe hulló partok szélén
kéz a kézben andalogják násztáncuk,
pörögve Napnak kinyújtott tenyerén.

Aranyosi Ervin - Terített asztal; - Délibáb

Aranyosi Ervin

Terített asztal

A természet gondoskodó,
és aki keres, az talál!
Ha körülnéz az éhező,
– annyi terített asztal áll.
Beérik lassan a gyümölcs,
színesen kínálja magát.
Húsában tiszta ízű víz
oldja a nyár napsugarát.

*

Délibáb

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.