Berze Tünde
Nap tenyerén
Fényidőbe veszett évek peremén,
billegő, apró felhőkbe bújó kékség,
melyben őrült hévvel lüktet az élet,
s múltja kérgesedett kövein lépdel.
Ártatlan szemmel bámul a tágas űrbe,
s ringatózva hallgatja kozmosz énekét.
Ős-szívében borús emlékek háborúznak,
s csillagágyon áhít magának édes álmot.
Halott bolygók között oly kicsi, s árva,
csak jár egyre a kijelölt úton egymagába,
bölcs cselédje a Hold, holtig szolgálja;
s végtelen térbe hulló partok szélén
kéz a kézben andalogják násztáncuk,
pörögve Napnak kinyújtott tenyerén.
billegő, apró felhőkbe bújó kékség,
melyben őrült hévvel lüktet az élet,
s múltja kérgesedett kövein lépdel.
Ártatlan szemmel bámul a tágas űrbe,
s ringatózva hallgatja kozmosz énekét.
Ős-szívében borús emlékek háborúznak,
s csillagágyon áhít magának édes álmot.
Halott bolygók között oly kicsi, s árva,
csak jár egyre a kijelölt úton egymagába,
bölcs cselédje a Hold, holtig szolgálja;
s végtelen térbe hulló partok szélén
kéz a kézben andalogják násztáncuk,
pörögve Napnak kinyújtott tenyerén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése