Ódor György - az utolsó álmom

Ódor György

az utolsó álmom

most nem óhajtom
hallani hangod
látni szép szemed
fogni a kezed
csak öledbe vágyom
ott álmodni mélyen szépet és sokat
ne érezzem mennyit bántanak
légy te a halálom

mint könnyű szellő
úgy emeljél föl
kis puha szádhoz
s e pillevágytól
olts belém nyugalmat
az se baj ha már csak örökké ezt érzem
s így másoknak soha nem leszek terhére
minden rád maradhat

áldozz fel engem
a mindenségnek
hisz jobban szeretsz
ha eleresztesz
és nem sírsz utánam
hanem hordozol magadban ameddig csak élsz
s mosolyogsz a világ gyászoló nagy szemén
hisz tudod hogy várlak

lassan elalszom
s a másik parton
pont úgy érezlek
mint szerettelek
egész életemben
nyugodva földi mégis puha öledben
hol virágok nyílnak

sokkal-sokkal szebben
mint nyári kertekben