F. Zoltán /ILLC/ - Ha a küdbe álmodhatnék

F. Zoltán /ILLC/

Ha a ködbe álmodhatnék

De jó lenne a ködbe,
Egyszer belemarkolni,
Vidám színes képekkel,
Telis tele rajzolni,

Pingálnék rá szivárványt,
Jobbat mint az igazi,
Alkotnék rajta fénysugárt,
S napot melegen ragyogni,

Festett egem szebb lenne,
Mint odafent a valódi,
Minden madár lejönne,
A műveimben szárnyalni,

Ó aztán még rajzolnék,
A tél közepén nyarat,
Egész nap csak lazulnék,
Nem lapátolnám a havat,

Sosem áztatna eső,
S nem fújna a szél,
Elég lenne pár felhő,
Mi keletről nyugatra ér,

Csak elképzelnék mindent,
És megfesteném rajta,
Minden reggel a ködben,
Az álmom valóra válna.

Szalay László - Honnan?

Szalay László

Honnan?

https://www.youtube.com/watch?v=ryRbCF0rx3s

Szelíd dallamokból fonok rímeket
Vad érzelmekből szálakat szövögetek
Versekké rendező, ismeretlen akarat  
Lehet, itt belül vagy tán ott fenn  
Születik meg a gondolat .  

A jó lenne más, a jó lenne nem-így
Mind bizsergető, beteljesületlen vágy  
Mind szunnyadó vetés  
Csöndemből, magamból terem  
Kimondott a szó, leírt a szenvedés .  

Fájdalmat takar, visszhangot akar  
Rezgés, melynek ereje, mersze van  
Szédül bele a mindenség  
Honnan áramlik s hová a tudat  
Isteni képmás, porszem-véletlenség
 

Mysty Kata - Hópöttyös fán; - Téltemető, hóvirág; - Téli fákon

Mysty Kata
Hópöttyös fán

Hópötty a fán,
Hógolyó-s ág
Szirmot is bont,
hóvirágom...

Hópötty-lazán,
habokban áll,
Tél-tava-szán...
jégnek (h)arcán.

Babarózsák
fénylőn, tarkán,
Kéknek hátán
hajolnak át.

*

Téltemető, hóvirág

Téltemető telet temet,
- tetemének helyet keres
ide - oda hegyoldalban -
"csodák hölgye, és madara."

Dermedt síkon hóvirág nő,
olyan mint egy hókirálynő.
Szemlesütve, alázattal,
harangszirma a tavaszdal.

Nem is vágyik melegebbre;
- a természet menetrendje,
bizonysága az öröknek,
az örökzöld kis Örömnek!

*

Téli fákon

Téli fákon ül a mámor,
Ringatózik jeges ágon.

Az új évet így köszönti,
Színét-báját is ráönti...

Dércsípte a föld kalapja,
Selyem szalag körbe rajta...

Alábújva jégmadár ül,
Kedve szottyan ki is repül.

Kosjegyében - Téli táj; - A Tél foglyai

Kosjegyében

Téli táj

Volt
vadvirágszegélyes
útjaimat beterítette
fehér hópehely.
Csillogó fehér hómező
lett a messze táj
fehér hólepel.
A csipkebokor ágain
most egyedül hó az úr.
Alatta didergő hidegben
egy kis nyuszi
meglapul.
Amott
a hómezőben szép
sorjában zöldfenyők;
rettegve kémlelik a tájat
az éles fejszével érkezőt.
a szent ünnepen
legyen szívedben szeretet;
ne engedd, hogy
fenyőfákból
halmozzanak
halálhegyet.

*

A Tél foglyai

Festői téli tájban van örömben részünk,
Mikor kitekintünk reggel szobánk ablakán.
Hatalmas hótakaró látszik a házakon,
Fehér hó pamacs van, zöld fenyők nyakán.
A hófödte utakat egy lélek sem járja,
Fogva tart a hómező, amely öleli a tájat,
Elzárva a világtól - tél foglyaként élünk,
Nem tudjuk elhagyni jó meleg szobánkat.

László - Szeretet könyv (?)

László

Szeretet könyv (?)

Meg nem becsült kapcsolat!
Igen. Ezen a címen pihen,
támasztja a bagótól ittas falat,
kemény bőrkötésbe burkolt,
soha ki nem mondott szavakat
rejtnek a megtépázott lapok.
Megannyi agyon gyűrt fejezet,
melyet átírni már nem lehet,
csendes magányba hurkolt
betűk kiálltnak szabadságukért.
Szabadon szálló hangalak
miért folytatják ádáz harcukat…

Pné Juhász Mária - Téli est; - Tavaszváró

Pné Juhász Mária

Téli est

Bús dallamot játszik
vihar hangszerén jeges szél,
vészes haragján nem süt át
álmatag égi fény.

Maros part szikrázó ölén
ájultan pihennek fagyos fák,
jégvirágos álmuk, ezüst
csillagok vigyázzák.

Borzongva sóhajt az est
szívén reszkető magánnyal,
lehelet hófátylat borít
alvó, néma tájra.

*

Tavaszváró

 /haikuban/

Tavasz varázsa,
lábujjhegyen somfordál
havas kert alján.

Jég-sugarú Nap,
felhők koszorújából
langy-meleget szór.

Telet feledve,
ibolya-illat szálldos
fagyos föld alatt.

Erdő sustorog,
Maros parti fűzfáknak
a folyó dalol.

.kaktusz - Szavak, mondatok ...

.kaktusz

Szavak, mondatok …

 https://www.youtube.com/watch?v=DM1nBv2AKtg

Tudod arra gondoltam,

vannak szavak, mondatok,

amik teljesen értelmetlenek,

vagyis annak tűnnek,

míg a mondanivalójuk

az emberhez meg nem érkeznek,

ha valakinek,

ki sohasem látott havat,

a hófelhő mondaná azt,

hogy hamarosan fehérre varázsolja

az addig szürke világot,

azt gondolhatná

a havat sohasem látott,

hogy bolondság,

amit a hófelhő beszél,

de a szikrázóan hideg táj láttán

megszűnne minden kétely,

megszűnne minden bizalmatlanság.

Valamikor, valaki azt mondta magáról,

hogy ő a szeretet, aki megváltja a világot,

de ki csak a bűnös világgal találkozott,

azt gondolhatná, hogy egy bolond volt,

aki beszélt bolondot,

ennyi szennyet,

még ha vérét is adná érte,

nem tud megtisztítani ember,

talán az ember nem is,

de csodát tehet a szeretet,

aki találkozik vele,

pontosan érzi,

hogy minden piszoktól,

minden bűntől megtisztít,

ő akkor már nem gondolja,

hogy beszélt bolondságot

az ember,

ki magát szeretetnek nevezte.

2010. febr. 07.

Gősi Vali Hófehér pillanat; - Elhagyottan

Gősi Vali

Hófehér pillanat

Még szundít a régmúlt pillanat
fülembe suttog lágy ütemben halkan
valami bolondos dallamot a szél
a pőre fákról arcomba hull a dér
porzik a hó a talpam alatt
lépteimre feldereng
egy tündefényű emlék
ocsúdik a tél fátyla alatt
elkísér a hóesésben hosszan
mint egykor Ő
és mellettem marad

*

Elhagyottan

Gyakran álmodtam szépeket,
de ködben elúszó fényre-ébredések
fakasztottak mindig újra keserű,
csalódottság-szürke könnyeket.
    Kértem kegyelmet százezerszer
sírva, esdekelve, vádló
"miért"jeimre - nincs válasz
azóta sem. Mégis, néha még
kapaszkodom semmibe hajló
álmaimba, és fojtott indulattal
kérdezem: miért hagyott
remények nélkül a hatalmasnak,
jóságosnak hitt Isten?

Aranyosi Ervin - Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Aranyosi Ervin
Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,
mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,
fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!
Találd meg az okot derűre, vígságra,
öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Tóth János - Fagyos; - Tél vég

Tóth János /Janus/

Fagyos

sápadt tél köd-félhomálya
beteg sárga fűn szitál
szél zuhan a deres ágra
mint egy sebzett kis madár

pengeélű horizonton
öngyilkossá lesz a nap
gyönge kék közt bíborfolton
letérdel az alkonyat

feketeszén fellegekben
a holdsugár hantot ás
Göncölön a ponyva lebben
bakján gyászos hallgatás

sóhajomból formáz a fagy
vén szívemre zúzmarát
gyere magány merre hol vagy
te hűséges jó barát

*

Tél vég

https://www.youtube.com/watch?v=9K8j3u1To2c

Lehelete gyönge már,
kienged a fagymarok,
vízen vékony pillejég,
rajta napfény andalog.

Elhervadó jégvirág
pára lesz az ablakon,
jégcsap sír az ereszen,
bíbor könny az alkonyon.

Földön kúszó zsenge zöld,
ágon a rügy megfeszül,
holnap mire kel a Nap,
a tavasz is megkerül.

És a tél, a vén apó,
domboldalon eltipeg,
talpa alatt cuppanó
a megolvadt víz-üveg.

Deák Éva - Téli reggel; - Hópelyhecske

Deák Éva

Téli reggel

Jégvirágos ablakomon,
Mint hó csipkés fátylon
Átszűrődő, nap fényének
Melegségére vágyom.

Kint hó dunnás tél,
Minden ezüstös fehér.
Bent kandalló lángnyelve
Libben, játékosan fahasábon.

Imbolygó árny szobám falán,
Puha paplan Jézus ágyán,
Meleg szobában örömünnep,
Gyanta illat mindent ellep.

S érzem, nem vagyok egyedül,
Teremtett csended elterül.
Veled indul a napom,
Tebenned bízom Jézusom.

*

Hópelyhecske

Könnyű táncot lejtő
hópelyhek ringnak,
hó dunnás felhők
tájra rásimulnak.

Kavarog a fák közt
szűzies fehéren,
selymesen megfüröszt
légies, ledéren.

Pihe - puha paplan
szeplőtlen, ártatlan,
csalogat hívogat
égi harmatban.

Kandallók tűznyelve
duruzsolva játszik,
kint a hópelyhecske,
vígan fogócskázik.

Ficzura Ferenc - Emlék köti még a teret

Ficzura Ferenc

Emlék köti még a teret

Eltűnt a menny, odaveszett,
mint a mesék, üveghegyek,
hófehérkék, farkaskomák,
meghitt terű, meleg szobák.

Bódult mára szusszan a szél,
rajzol, festi képét a tél,
égboltgyöngye, hideg könnye,
zúzmara hull fára, földre.

Emlék köti még a teret,
messzesége üres keret,
végtelenben magam látom.
Nyugodalmam megtalálom?
 
Foltos felhőn fényfolt-habok,
tündérvilág rabja vagyok.
Létburokban gyémánt szitál,
jégből formált kristályvirág.

Novák László - Családi szeretet melege

Novák László

Családi szeretet melege

Virrad már feldereng a látkép,
de belül szenved még a talány,
kívül az fénytelen otthonát
világ veszi át búját baját.

Simogatón ébreszt a reggel,
állított jókora kereszttel,
mit fáradt hétköznapok hagytak,
befejezetlen gondolatnak.

Túljutni úgy egyről a másra,
úttalan utak akadálya,
azon össze gubancolt szálak,
lassú kibogozólására.

Családi szeretet melege,
azon lelki megnyugvás helye,
összefogva minden remegőt,
mi így szétmarcangolja belsőd.

A madzagnak is csak két vége van,
s ha megpihennek benned szavak,
újrarendeződik a mondat,
értelmet nyer,kiváltott sóhaj.

Családi szeretet melege,
azon lelki megnyugvás helye,
melyből így erőt merít szíved,
s úgy épít táplálkozik lelked.

Kovács Daniela - Az elmúlás szele ...

Kovács Daniela

Az elmúlás szele …

https://www.youtube.com/watch?v=8sqOjgOGo98

A tél jeges szorítása fogságban tartja a faágak eddigi szél-tenyérben való simulását. Az ágakon itt-ott még rozsdálló levéltetemek vágyakozva hullanának már az anyaföldre, de a fa képtelen elengedni őket. Olyanok, mint mi, önző ragaszkodók. Hisz mi is képesek vagyunk a haláltusájukat vívó szeretteinket a magunk megnyugtatására időtlen időkig az élet látszatát fenntartva, akár gépekhez kötve is itt tartani. Hogyan is várhatnánk rügyfakadást ott, ahol az elmúlás szele még nem söpörte tisztára az örök körforgás állomásait?

Szomorúfűz - A szívem vonatán

Szomorúfűz

A szívem vonatán

 https://www.youtube.com/watch?v=4aR_-HFSu-4

Hogy merre járok és merre jártam?

Járom sorsom útját - újra átélek sok-sok

megélt percet,  - pillanatot, - simogatást, -

az elzárt érzéseket…... És reménykedem és

vágyakozom.. A megfoghatatlan pillanatokat

szeretném újra megfogni .. Ha becsukom a

szemem, az álmodozással újra szárnyalni,

a néma csendben   újra mindent átélni,

elfelejteni minden gondot, fájdalmat.

s addig, amíg lehet, a mának élni

szeretni és szeretve lenni.

Hogy merre jártam?

A nagyvilágban

 – a szívem

vonatán.