Kovács L. István - Valamit mondani ...

Kovács L. István

Valamit mondani…

https://www.youtube.com/watch?v=t55t41cwDWk

Valamit még akkor, ott,
mondani akartam,
de csak álltam némán zavarban,
mert nem tudtam a szót,
mit mondani akartam.

Azóta is Te voltál

minden vágyam,
titkos gondolatom.
Hiányod fájt mindig.
Nagyon!
Egy szó, s a neved,
ráégett a nyelvemre,
mi naponta többször,
Elsuttogtam, rebegtem.

Valamit akkor, ott,
még mondanom kellett volna,
hogy utunk egyfelé vigyen,
akkor hiányod béklyója,
most nem szorítaná szívem.

Ha most kéne mondanom,
most is csak állnék zavarban,
pedig már tudom a szót,
mit akkor, ott, mondani akartam!

Nagy Ilona - Aranyalkony ...

Nagy Ilona

Aranyalkony...

Óaranyba fordul át az alkony,
s a falevelek barnán fénylenek,
megérint, mint sóhajtás a sarkon
- de meglehet, hogy mégis tévedek -
épp olyan, mint egykor volt a réten
a konyakszínben ringó délibáb,
s felette, a fény-simított égen
- még álmodtuk a legszebb szívcsodát -
felrobbantak szikrái a Napnak
- bár kezünk még a fűben matatott -
gyanta-sárga tűzgömbök rohantak,
s egy aranyecset húzott szalagot.
Merengve az égperemre nézek,
s úgy leírnám a legszebb mondatot!
De - bennem - már tompulnak a fények,
és ritkábbak az aranyalkonyok.

Szigeti Miklós - Épphogy befér

Szigeti Miklós

Épphogy befér

https://www.youtube.com/watch?v=MM6zASZnyBY

 Valaki elképzeli a magányt

hozzámér szól, nem bánt

olyan csíkos vetítővászon

húzzák előttem, csak forog

visszanéz, mondja, beszél

szerepében vagyok, tudom

de megint új a képkocka

egy nagy terem ül fölém

halk léptekkel simul rám

nincs már fény, félhomály

arcom tenyerébe hajtom

számhoz egy ajkat vonok

felhasad picit a sötét

hozzám simulsz végre

a csend épphogy befér.

Nagy Horváth Ilona - "Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal ..."

Nagy Horváth Ilona

"Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal..."

Készülő fészkekre ereszkedik

az este, hajába igazít

néhány álmos kis bogarat,

majd karjait égnek eresztve

tenyerére simulnak szépen

a koraszülött csillagok.

Szél segíti vállamra

a könnyű kiskabátot,

minden méh elzümmögte

mára minden dalát,

s a járdaszélre esve

részegen idézi

a  virágszemű  lombok

méznehéz illatát.

Léptem körül puhán

meggyűlnek a hangok,

álmoskás lámpa fénye

küld haza mint kódorgó

gyereket,

hiány kordul,

engem nem várnak,

s a csukódó ablakok,

mint elkésett harangok,

kongják felém az elmúló

delet.

Szalay László - Körüllenglek

Szalay László

Körüllenglek

Körüllenglek
Nyári eső
Arcodon pír  
Babonázó .

Szél-simított
Bárányfelhő  
Táncodban tűz  
Szellemlátó .  

Megremegtet  
Szemed élő
Fényköre hív  
Fájón váró .  

Úgy féltelek  
Álmodban jő  
Búcsú dallam
Lehetnék jó
 

Pócsa Józsefné - Csalogató

Pócsa Józsefné
Csalogató

Elmentél és játszott veled az élet;
idegen ország, nyelv rajzolta képek,  
száznyolcvan nyelven beszélő emberek
közt a nyelveden vissza nem felelnek.

Fogy az időd, indulni kellene már,
erőd teljében a hazád visszavár.
... Édesanyád suttogja a szavakat:
" ó, kislányom hozd haza a fiamat ".

Az idővel nem lehet mindég futni,
tudni, hol várnak -- arra kell indulni.
A tavaszokkal, téllel elmúlt évek,
utadon elhagyott hazát idéznek...

Gyere, vár a hazád, az otthon, a nép.
Visszavár minden jó, minden, ami szép:
Zöldbe öltözött tavaszok mámora,
hív, ne légy idegen utak vándora...

Itthon is zenghet majd ajkadról a hang,
vagy mit üzen tornyában az ércharang,
figyelheted majd és írhatsz is róla--
indulj hát haza, sürget már az óra..

.kaktusz - Olyan az ember ...

.kaktusz

Olyan az ember … 

 https://www.youtube.com/watch?v=12UnvffBCiA&t=4s

Tudod arra gondoltam,

hogy olyan az ember,

mint a húsa a gyümölcsnek,

amelyik várja,

beteljesedjen a sorsa,

az éretlen zöldből éretté legyen,

hogy azután vagy így, vagy úgy,

de egész biztosan elpusztuljon,

pedig talán nem is a húsa,

hanem a titokzatos magja

annak a gyümölcsnek,

ami előtt áll egy hosszú,

ég felé törő, vég nélküli út,

nem pedig az,

hogy egynyári gyümölcsként

élje le az életét,

óriási a lehetőség,

de akadályokba ütközik,

mire végül termőtalajba ér,

szél sodorja, nap kiszárítja,

és bár végtelen az elérhető nyeremény,

játék közben a cél előtt mégis elakad,

és elölről kezd mindig mindent,

egy ideig elér,

de ott újra, meg újra feladja,

soha nem jut tovább

azon a bizonyos érzékeny ponton

szinte mindig, mindenki megreked,

pedig talán azon túl található

a csodás érdemes,

olyan az ember,

hogy mindent akar egyszerre,

a lépcsőfokokat nem tartja be,

mindig csak visszazuhan,

ahhoz a tudáshoz

kell sok-sok tanulás,

az ottani nyelv ismerete nélkül

nem lehet megérteni,

így az ember csak ismerkedik,

és soha meg nem ismer,

szeretget, de nem tudja meg,

milyen az, igazán szeretni,

mikor elér egy magasságot,

úgy dönt,

onnan számára nincs tovább,

onnan út csak lefelé vezet,

az ember olyan különleges mag,

amelyik lépésről lépésre válik fává,

kivirágzik, és gyümölcsöt érlel,

közben folyamatosan, vég nélkül,

mint egy végtelen számsor emelkedik,

de valamiért nincs türelme kivárni,

s mint egy elkényeztetett kisgyerek

belelök mindent a halál kezébe,

nem jut tovább, nem jut magasabbra,

csak ismerkedik, de meg nem ismer,

csak szeretget, de nem tudja meg,

milyen az, igazán szeretni,

csak éldegél,

de az életet nem ismeri.

2009. június. 15.

Pásztor Piroska - A parkban

Pásztor Piroska

A parkban

Sétáltam egy árnyas parkban,
elfáradtam, egy padon helyet foglaltam,
velem szemben ült egy idős pár,
koruk úgy nyolcvan felé járt.
A néni őszhajú, madárcsontú, szerény,
a bácsi haja a kalap alatt ősz, gyér,
fáradt szemével a néni ráncos arcát simogatta,
reszkető, eres kezével, apró kezét szorongatta.
Oly szépen szólt, fáradt vagy galambocskám?
szívem elszorult e szép szavak hallatán,
jó volt nézni mindkettőjüket,
még jó hogy takart a napszemüveg.
Lehet hogy sértésnek vették volna tán,
miért néz egy idegen így ránk?
pedig csak jó volt látni, hogy szeretik egymást,
megöregedve is őrzik ifjúságuk hajnalát.
Az idő csak bőrükre varrt sűrű ráncot,
ők még mindig egymásban látják az egész világot,
elszégyelltem magam, mit kíváncsiskodom?
de ritkán látni ilyet egy parkbéli padon.

Szuhanics Albert - Sírva vigad a szív

Szuhanics Albert

Sírva vigad a szív

https://www.youtube.com/watch?v=h7Wyba8MqvA

Hallgasd a hegedű hangját,
szívből a szívedhez szól,
szív küldi szívesen néked,
fogadd be szívedbe jól!

Arról szól a magyar nóta,
hogy sírva vigad a szív,
s akinek magyar a szíve,
szívéhez holtáig hív`.

Az tud csak szívből kacagni,
aki a szívéből sír,
érzi azt, rövid az élet,
tudja, hogy hosszú a sír.

Akinek a szíve igaz,
szeret a síron is túl,
szívünkben él örökké ő,
jobbjára veszi az Úr!

Della Mária - Visszatérés

Della Mária

Visszatérés

Mondd, na mondd, milyen a halál?
Ritmust nem üt szív, mint óra leáll
Élettelen tested fekszik út porában
Autód kidobott, öved nem csatoltad

Fölöttük lebegve, csodálkozva nézed
Korláton tört kocsidat, mindezt nem érted
Sivít a sziréna, jöttek megmentőid
Rándul tested, orvos újra próbálkozik

Hallik egy bámuló hölgy kérő imája
Látod vérző fejed, lelked távozni akarna
Vágyad akaratod, ne hozzanak vissza
Forgó fény csodák, húznak alagútba

Megnyugodva, csendben érkezel odaát
Szeretet ölel körül,s féktelen boldogság
Lelked érzi, már járt itt, vissza érkeztél
Jön eléd gyermeked, elvesztett feleség

Ott azon helyen gondolatot értesz
Ahol másként, száj nélkül beszélnek
Műtőben fekszel, látod körülötted
Nővérek sürögnek, mondják "visszajöttem"

Nem akartál jönni, ott oly jó volt
Határozott hang visszaparancsolt
Járd be utad, mi könyvben megírt
Helyed Földön, vár feladat, teljesítsd!

Ha eljön időd várjuk visszatérted,
Hol csak szeretet van, ide várunk téged!

Szilágyi Ferenc - Önmagad keresve

Szilágyi Ferenc

Önmagad keresve

(Sorsszonett)

Mit ér az ember, ha útja véges?
És mit keres, ha előre néz?
Legyen bár mindvégig tisztességes,
feltartja egyszer egy égi kéz.

Csak addig juthatsz el. Nem visz lábad
messzebb tájakra, ha nincs tovább.
Fogad is kihull, az arcod sápad,
a vidék is egyre mostohább.

Állj meg hát vándor, míg szíved dobban,
pillants most vissza, hogy merre vitt
hetyke vágyad süppedő homokban.

Terhed alatt a Föld is roppan,
hiába jártad omló ormait.
Önmagad keresd a romokban!

Deák Éva - Borús őszi napon

Deák Éva

Borús őszi napom

 https://www.youtube.com/watch?v=8MF9OLjdEgc

őszi napon elmerengek
tobzódnak már a színek
búcsút int a megfakult nyár
szél úrfi a kertalján jár

fény és árnyék bújócskázik
őszapóka érkezik
aranylóan hulló levél
emlékeket sodor elém

pókháló feszül a szélben
nap csókja ég szívemben
avarszőnyeg rejtekében
nyár dala búvik pihenve

köddé válik hajnalom
fáradt testem megpihen
csak a szél sír künn réten
betakar majd hegyorom

Turza Sándor - Árnyékban

Turza Sándor

Árnyékban

Egy sötét erdő mélyén
moha takarta nyomok.
Hit lépdelt ott valaha,
de oly rég, hogy
befedte az évek pora.

Térdelő alak,
kezei össze fonva.
Holnapra gondol,
vagy imáját mondja?
Mint más, a magáéval
mások terhét hordja.

Éhsége van, szomja,
különbözik, így jár,
elbitangolva.
Nyomában jár a zöld, puha.
Látszik még,
de halványul a nyoma.

Árnyékká nőtt maga felett,
szeretet vesztett.

Abban hitet.
Elvesztette magát,
hagyta magára nőni
az ostoba világ szavát.

Most árnyék és kiált.

Mirian - Egy ideje

Mirian

Egy ideje

https://www.youtube.com/watch?v=FJ9r3btBsjU

Egy ideje követem a fényt
mely zöld szemedben ég.
Egy ideje nincs árnyék
utamon, nem kerül elém
nem előzi meg perceim.
Nincs visszaút, rossz álom,
a nap nem fordul, csak mosolyog
csendesen, s mellém szegül
ahogy szemedben keresem.

Szomorúfűz - Szélszórta illatok ...

Szomorúfűz

Szélszórta illatok ...

 https://www.youtube.com/watch?v=cCfOxtgO7j0

Árnyak és fények játéka a falakon, a lombok között sugarak incselkednek.

Dallamokként szárnyaló fénynyaláb, habfelhők az azúrkék égi óceánban, mindent beragyogó fények. Rózsabokrok ringatóznak a szellőben, szélszórta illatok a végtelen térben. Harangszó szárnyal melódiaként, megtörve a légben úszó csöndet. Galambcsapat röppen, ezüstösen szikráznak szárnyukon a sugarak.

Mosolyog a horizonton az alkonyi nap, bíbor színek ölelik körül szívünket, szemünkben a mosoly is elpihen

https://www.youtube.com/watch?v=_DFH8BI37E8