Turza Sándor
Árnyékban
Egy sötét erdő mélyén
moha takarta nyomok.
Hit lépdelt ott valaha,
de oly rég, hogy
befedte az évek pora.
moha takarta nyomok.
Hit lépdelt ott valaha,
de oly rég, hogy
befedte az évek pora.
Térdelő alak,
kezei össze fonva.
Holnapra gondol,
vagy imáját mondja?
Mint más, a magáéval
mások terhét hordja.
kezei össze fonva.
Holnapra gondol,
vagy imáját mondja?
Mint más, a magáéval
mások terhét hordja.
Éhsége van, szomja,
különbözik, így jár,
elbitangolva.
Nyomában jár a zöld, puha.
Látszik még,
de halványul a nyoma.
különbözik, így jár,
elbitangolva.
Nyomában jár a zöld, puha.
Látszik még,
de halványul a nyoma.
Árnyékká nőtt maga
felett,
szeretet vesztett.
szeretet vesztett.
Abban hitet.
Elvesztette magát,
hagyta magára nőni
az ostoba világ szavát.
Most árnyék és kiált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése