Nagy Ilona - Aranyalkony ...

Nagy Ilona

Aranyalkony...

Óaranyba fordul át az alkony,
s a falevelek barnán fénylenek,
megérint, mint sóhajtás a sarkon
- de meglehet, hogy mégis tévedek -
épp olyan, mint egykor volt a réten
a konyakszínben ringó délibáb,
s felette, a fény-simított égen
- még álmodtuk a legszebb szívcsodát -
felrobbantak szikrái a Napnak
- bár kezünk még a fűben matatott -
gyanta-sárga tűzgömbök rohantak,
s egy aranyecset húzott szalagot.
Merengve az égperemre nézek,
s úgy leírnám a legszebb mondatot!
De - bennem - már tompulnak a fények,
és ritkábbak az aranyalkonyok.