Ficzura Ferenc - Téltakaró

Ficzura Ferenc

Téltakaró

Megjön a tél, ó, de jó!
Itt topog a Hóapó.
A hópihe csoda szép,
ha elfárad, hozza szél,
takarót hagy, ahol jár,
ne fázzon, ki földön hál.
Látták már a verebek,
jégcsapok és ereszek.

Siklik, fordul, elsuhan,
mígnem végül lezuhan,
néha oson, halkan lép,
lebeg, aztán földet ér,
jobbra, balra, föl-le száll,
öleleli a holdsugár.
Látták ám a verebek,
jégcsapok és ereszek,

cseréptetős háztetőn,
távoli, nagy jégmezőn.
Ide-oda, föl-le járt,
kísérte a holdsugár.
Derékig ér künn a hó,
közeleg egy nagy szánkó.
Alusznak a gyerekek
azt álmodták - verebek,

láttak több száz csillagot,
göncölszekér ragyogott.
Hópihetánc csuda szép,
pörgeti a forgószél,
hósipkát hagy, ahol jár,
ne fázzon, ki földön hál.
Látták ezt a verebek,
jégcsapok és ereszek.