Millei Lajos - Tiéd a szó

Millei Lajos

Tiéd a szó

Tiéd a szó, ha a te vágyadat szórja,
ha veszettül, fájón, igaznak érzed,
ha átölel, simogat, érzéseid óvja,
ha lelkedet karmolva, úgy kapar ott belül,
mint oroszlán a ketrecben, ha bezárva ül.
Nem számít ki írta, ki a kigondolója.
Tiéd a szó, ha Te magadénak vallod,
ha annyira azonosulsz, eggyé válsz vele,
hogy míg füledben bömbölő hangorkánnak hallod,
addig csilingelő lelked csodás, csóknak vélve,
ösztönből, azonnal, semmitől se félve,
csábítva teszi azzal, tiszta lelkedet tele.
Tiéd a szó, ha oly forrón vágysz rá,
hogy betűit rendeznéd robusztus ráccsá,
mert ott akarsz élni, bezárva köztük,
hogy bőrödhöz érve, égessenek téged,
és mámorral mormold, kellett a jöttük,
hisz nélkülük Neked nincs is már léted.
Tiéd a szó, hát vedd el csak bátran,
hirdessed, terjeszd e szószegény világban,
hogy hallják már azok is kik süketek voltak,
kikkel elhitették, hogy soha meg nem értik
mekkora értéke lehet egy-egy a szónak,
ha szívvel szeretik, és nem sárral sértik.