Lázár Ervin
A lyukas zokni
Volt egyszer egy lyukas
zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke
kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta
egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga
szekrény legrozogább fiókjának legalján.
- Azért én szebb vagyok nálad
- mondta a lyuk a zokninak.
- Mi - csodálkozott a zokni
-, még hogy szebb?! Mitől vagy szebb?
- Mert átlátni rajtam -
mondta a lyuk.
- Ugyan - oktatta a zokni -,
rajtam éppen az a szép, hogy nem vagyok átlátszó, s nézd meg a gyönyörűséges
kék mintáimat!
- És piszkos is vagy -
folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra -, én bezzeg sohasem piszkolódom
be.
Ezen a zokni elgondolkodott.
- Na ugye! - hangoskodott a
lyuk. - Te is belátod. Nem is méltányos, hogy én ilyen kicsi vagyok, te meg
ilyen nagy.
Fogta magát, nőtt egyet. Most
már alig maradt valami a zokniból. Nagyobb volt a lyuk, mint a maradék zokni.
- Teljesen tönkreteszel -
siránkozott a zokni.
- Örülj, hogy ilyen gyönyörű
lyukkal lakhatsz együtt - fölényeskedett a lyuk, és még nagyobbra nőtt.
- Jaj, megölsz! - kiáltott a
zokni, és akkor a lyuk nagy pöffeszkedve akkorára nőtt, hogy a zokniból nem
maradt semmi. De ahogy eltűnt a zokni, úgy eltűnt a lyuk is. Mert ha zokni
nincs, lyuk sincs.
Így aztán a nem létező lyuk
most siránkozhat a nem létező zokni után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése