Jóni Barna - Emlék

Jóni Barna

Emlék

Kopasz eperfák alatt,
némaságba botlik az idő
tegnap még selyemfénnyel
simogatott a nap.
Szemembe parázslott
egy játszi-sejtelem.
Bárhogy zakatolt is agyam,
nem tudhattam akkor még, ki ő...

Ma metsző a havas szél,
könnyekkel szemeztem
a jégvirágos ablakon,
s leheletem ölte virágok szirmait...
Kerestem tovatűnő alakod,
nem hagytad meg szememnek.
Emlékként kavarogsz bennem.
Hiányzol, már nem vagy itt...

Lábaid nyomát eltörölte az idő,
s a tél. Rejtve magadtól...
A lepkekönnyű hideg csók-pihék
még olvadtak melegedtől.
Most behunyom szemem, nem látlak,
érzékeimmel sem játszol.
Már elnyelt a város, egyen- arcú ember lettél,
megijedtél a szerelemtől...