Márai Sándor
Február
Ezek a hosszú
februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására,
dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük
az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél
odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen
irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és
prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint
elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant
és öregszünk.
(A négy évszak című
könyvből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése