Pataki Glica - Kristálycsengettyű /részlet/

Pataki Glica

Kristálycsengettyű  (részlet)

http://m.youtube.com/watch?v=sQWM9oaY-oQ

A négy évszak között a tél a legmisztikusabb, legvarázslatosabb. Ő egy olyan személyiség akinek rengeteg arca van, és csak akkor mutatja meg ha nyomába eredsz. A jégvirágos, fagyos nappalok nem tartoznak a szegény ember szép álmai közé.
Az óriás fehér kígyóként kúszó köd, a völgyek mélyén jön utánam fel a hegyekbe. Kíváncsian leskelődik, nyomomba szegődik. A zöld fenyőfák tűlevelei tövébe beköltözik a fehér puhaság, ott ringatja magát az ágakon. Az égbeszaladó, karcsú fenyő ezt időnként megsokallja, és haragos zúgással kísérve, karjait átmozgatja. A csillogó hópárnák halk huppanással a fa tövébe potyognak, s egyet jajdulnak.
A reménykeltő tavaszba bele visszhangzik a kakukkhangja. Visszatérnek dalos madaraink és a fák tetejére kiállva az ébredő nap felé fordulva, elődalolják a kikeletet a kökénybokrok aljáról. A szőlősorok végén virágzik a mandulafa, szerelmi mámortól megittasulva fogócskáznak a harkályok. Az erdei som ágain sárga pamacsok születnek óráról órára. Hosszabbodnak a nappalok és lekerül az ember hátáról a kabát.

A tél egészen más fényeket és színeket hoz magával. Nem könnyű feladat az ő lelkét kiismerni, pontosan úgy viselkedik, mint egy flörtölő szépasszony, aki tudatában van csábító erejének. Évekre volt szükségem mire kiismertem minden trükkjét és hagytam magam elcsábulni. Beleszerettem a tél minden porcikájába. A ködös reggelekbe, a szélzúgással kísért délelőttökbe a hóviharokkal feldíszített délutánokba. A valódi megmagyarázható szépsége abban rejlik, hogy különböző helyekre pakolja fehérségét, majd ad hozzá egy csipetnyi fényt és csak annyi hangot küld a hegyek mögül, ami a bűbájoláshoz éppen kell.
Kíváncsian lesi a fejleményeket, hogy miként hatott rám, sikerült-e neki a bennem szunnyadó vágyat felébreszteni. Fölragyog-e sötétbarna szemem tükre, piros pír költözik-e arcomra és gyorsabban dobog-e a szívem itt belül a fekete kabátom alatt?