Novák László - Vágyam a remény

Novák László

Vágyam a remény

Vágyam a remény,
látom ahogy szárnyal felém,
fogom s nem engedem többet,
marasztalom s halkan hagyom,
sírjon a vállamon.
Hihetetlen a csend,
égboltot nyit magány,
árvalányhaj tartja össze,
s fűzi szorosabbra csomót,
csalfába vetett bizalom,
szüli meg az ingerhiányom.
Hitedet nem vesztheted el,
mert a csodákban hinned kell,
gondtalan ragyogás közszó,
nem létező korokozó.
Jelenben áll a megfagyott,
mában tart a hitehagyott,
vajúdva szüli terhetlent,
felkoncolja még hitetlent.
Új templom épül a szónak,
várj(!) még csak üres szónoklat,
ha terített meg már asztalt,
akkor higgy neki, s marasztald.