B. Huszta Irén
Capriccio
Április van. Ez a
szeszélyes bolond
hol faggyal dermeszt, hol nyárral simogat.
Ágakra lenge hófehér szoknyát ad,
hogy barnára égesse egy köd-kobold.
A termés odalesz, a vetés ázik,
vihar tépi a gyönge hajtásokat,
vacogó levélkék fellegek alatt,
didereg a nap, s a lélek is fázik.
Egyensúlyt keres, de álmát nem leli,
s öröme messzire úszik a ködben …
Csak a felhők fölött ébred az élet.
A napfény felé, meleg-vággyal teli
égi s földi bárányok hada üget –
május kél, s a kényes hölgy tovaröppen…
hol faggyal dermeszt, hol nyárral simogat.
Ágakra lenge hófehér szoknyát ad,
hogy barnára égesse egy köd-kobold.
A termés odalesz, a vetés ázik,
vihar tépi a gyönge hajtásokat,
vacogó levélkék fellegek alatt,
didereg a nap, s a lélek is fázik.
Egyensúlyt keres, de álmát nem leli,
s öröme messzire úszik a ködben …
Csak a felhők fölött ébred az élet.
A napfény felé, meleg-vággyal teli
égi s földi bárányok hada üget –
május kél, s a kényes hölgy tovaröppen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése