N. Horváth Péter
Számvetésül
A csöndet testáltad
rám örökségül,
belőle héttornyú
rettegés épül.
A legmagasabbra
felkötöm végül
magamat,lengeni örök
emlékül.
Aki majd föltekint
mind beleszédül,
tudni sem akarva
rólam szem és fül.
Bezárkóznak amíg be
nem sötétül,
az a múlt leszek,ami
meg nem szépül.
Maradj az éjszakának
ékességül,
Reménykedj, amíg élsz
reménység nélkül.
Fényt hazudtál s
benned vak sötétség ül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése