Nagy Csaba /Gyémánt/
Fölöttünk
újra
az ég ablaka nyílik
alatta
a néha hullásnak eredő
áprilisi fényben
kacagnak föl gyöngéden a fák
s a csonka rét enyhe szele
dúdolva ébreszti
a szendergő
rügyek színbe meredt álmát
szálljatok
telet átélő pöttyös katicák
mi bennem izzik
örök
tudd
ma is érted ég
az egykor szikrából pattant láng
az ég ablaka nyílik
alatta
a néha hullásnak eredő
áprilisi fényben
kacagnak föl gyöngéden a fák
s a csonka rét enyhe szele
dúdolva ébreszti
a szendergő
rügyek színbe meredt álmát
szálljatok
telet átélő pöttyös katicák
mi bennem izzik
örök
tudd
ma is érted ég
az egykor szikrából pattant láng
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése