Szilágyi Ferenc /Hubart/
Ha szól a vers
(A Költészet Napjára)
A lélek dalban
ünnepel,
a szív is ritmizál, dobog;
az árnyak akkor tűnnek el,
ha szárnyra kelnek holt sorok.
a szív is ritmizál, dobog;
az árnyak akkor tűnnek el,
ha szárnyra kelnek holt sorok.
Ha szól a vers, az
Alkalom!
Fülembe cseng a szent zene;
én ámulattal hallgatom,
mintha az égből zengene.
Fülembe cseng a szent zene;
én ámulattal hallgatom,
mintha az égből zengene.
Egy angyal fújja tán,
ahol
csak megbékélt szív létezik,
a halleluja hangja szól
a csetlő-botló emberig.
csak megbékélt szív létezik,
a halleluja hangja szól
a csetlő-botló emberig.
Vigyázz nagyon, hogy
mit beszélsz;
a szó, ha szívből énekel
– bár meglehet, hogy félve élsz –,
a hit, remény nem veszhet el!
a szó, ha szívből énekel
– bár meglehet, hogy félve élsz –,
a hit, remény nem veszhet el!
Az Úr figyel,
oltalmat ád,
szerelme mindent átitat.
Hát nyíljon szent imára szád –
a vers a legszebb áhítat.
szerelme mindent átitat.
Hát nyíljon szent imára szád –
a vers a legszebb áhítat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése