Szomorúfűz
Lelkünkbe rejtve …
A sorsunk elől nem bújhatunk el.
Az út hosszú, változatos és mi is változunk.
A titkok velünk vannak, az út is sejtelmekkel teli.
Fájdalom, kín, - boldogság, öröm.
Könnyek és mosolyok a pillanatokban, fények és árnyak.
Sokszor nem vesszük észre – életünk tele kincsekkel.
Hallgatunk – nem merünk szólni – lelkünkbe rejtjük
önmagunkat is.
Múlt, - jelen – minden bennünk van. És hogy van e még
jövőnk? …
Magunk törvényei szerint lépünk tovább.
Hitünk, szeretetünk, fájdalmaink bennünk.
Belülről látjuk sorsvonalunkat. Egyre messzebb
sodródunk az időben.
Formáljuk életünket, de már alkonyodik felettünk.
A pillanatok elszállnak, rövidülnek az álmaink
és egyre
hosszabbak a zaklatott, nyugtalan időszakaink.
Csendünkben, magányunkban – belehullunk a
világmindenségbe.
http://m.youtube.com/watch?v=ob1dNg9Db9Y
VálaszTörlés