Szeitz János
Megszólítalak
Megszólítlak némán
minden éjszaka.
Vigyázva, meg ne
zavarjam álmodat
és érzem, válaszolsz,
szólítlak újra.
Jó így, és megtagadom
a józan észt:
a tudás felett ítél a
vágy, merész,
amit tagad a tudás, a
léleké
a döntés: kapcsolatok
az éteren
át, és bár árnyat vet
a kétkedés, remélt
derűs álmom elé; a
kóbor reményt
elűzni késztet így,
és elfogadni
az ébrenlétben, már
rám szabott valót,
hozzád enged a kegyes
éjszaka, és
emlékeddel álomba
fogad a csönd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése