Ábrahámné Ági
Csak még egyszer
Mindez lehetetlen,
tudom én,
De hát felnőttem tündérmesén:
Szeretnék magamban sétálni,
De a betegség nem engedi.
Egyedül tusolni volna jó,
Gyógyszerek mind szemétre való
Kacatként vödörre várnának,
Megenném héjastól almámat.
Gyerekeknek sütnék süteményt,
Lehajolhatnék én bármiért.
Vásárolhatnék párom helyett,
Ülhetnék itt, amíg kész leszek.
Nem folytatom most már a listát,
Mondom magamnak: kész, ne tovább!
Örülök, mi még megadatik,
Jön majd még rosszabb, azt ígérik.
Elfogadok légszomjat is már,
Hiszen így is még sok öröm vár.
Szeret családom, barát akad,
Hitem az, hogy ne add meg magad!
Reménykedj mindig és bizakodj,
Nyitva a létre az ablakod.
Segíthetsz másoknak szavakkal,
A szereteted itt marasztal.
De hát felnőttem tündérmesén:
Szeretnék magamban sétálni,
De a betegség nem engedi.
Egyedül tusolni volna jó,
Gyógyszerek mind szemétre való
Kacatként vödörre várnának,
Megenném héjastól almámat.
Gyerekeknek sütnék süteményt,
Lehajolhatnék én bármiért.
Vásárolhatnék párom helyett,
Ülhetnék itt, amíg kész leszek.
Nem folytatom most már a listát,
Mondom magamnak: kész, ne tovább!
Örülök, mi még megadatik,
Jön majd még rosszabb, azt ígérik.
Elfogadok légszomjat is már,
Hiszen így is még sok öröm vár.
Szeret családom, barát akad,
Hitem az, hogy ne add meg magad!
Reménykedj mindig és bizakodj,
Nyitva a létre az ablakod.
Segíthetsz másoknak szavakkal,
A szereteted itt marasztal.
https://m.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A
VálaszTörlésIgen , Te a szavakkal segítsz másokon. Ezért kell bíznod és élned!!
VálaszTörlés