Zsiga Lajos - Kora őszi szél

Zsiga Lajos

Kora őszi szél

Hajamba túr a kora őszi szél
Meztelenre vetkőztetne,
Mint kedvesem, ha eljön az éj

Még nem veti sarkantyúját
Pihegő augusztus véknyába
A harmatos arcú szeptember,
De már loholnak az ősz kutyái
A kukoricaföldeken

Érett gyümölcsök lógnak a fán
Rákacsintanak mindenkire, csalfán
Ki éppen délután arra jár.

Mikor elbúj a hegyek mögé a nap
S az aranyozott udvar ottmarad
Mintha a jövőbe látnék,
Fényesen ragyogó
Éneklő jó kedvű csillagokat

Belém karol újra a kora őszi szél
Csendes társam ő nékem
Nem kérdez, de nem is felel
Csak érzem gyenge ölelését
Olykor magányos perceimben

Búcsút intek az ég vándorának
Kinek arcán remeg a sápadt fény
Lelkem vigasza a holnap, a remény