Fridli Zoltán - Karácsonyi perckeringő

Fridli Zoltán

Karácsonyi perckeringő

Kint süvítő a szél, vacogó hideg,
Szép házban, kandallónál, jó meleg,
Szívekben hit, béke, derű és szeretet.
Kalácsból vajon mindenki kap egy szeletet?
Szeretni teremtődtünk a világra,
Nem csupán magunk boldogságára.
Szeretni, nem egy percre, s nem csak e szent napon!
Kinek nincs fedele, se senkije, Őt szeretik vakon?
Van kinek nincs meleg kuckó, fedél a fej fölött,
Kit a sors kitaszított, kegyetlenül fellökött,
Ki akkor is imára kulcsolja fagyott kezét,
Úrnak hálát ad, mije van, mi megadatott, hát ezért.
Fenyő, nála nem áll díszes fényruhában,
Szeme épp úgy könnyezik, mint fénykorában,
Jézuska hozta tarka-barka ajándék nincs,
Szívében remény, hit és szeretet a kincs.
Álljatok meg egy percre! Tárjátok ki szívetek az Úrnak,
Nézzetek ki a jeges utcára, s kik ott járnak,
Hívjátok be meleg italra, s egy kalácsra,
Beszélgessetek, tán szükség lehet jó tanácsra.
Áldjuk kisgyermek születését,
Áldjuk hát együtt, egy új élet kezdetét!
Szálljon egy hópelyhes dallam zúzmarás fenyőkről,
Lelkekre hulljon, s jöjjön el a fény az örökről.
Van az ember, vidám, bús és merengő,
E napon, eljön szívébe a percnyi keringő,
Mikor jót cselekszik, ad annak, kinek nincs,
Minden szívben ott van a jóság, a kincs.
Egymásnak most így, mit is kívánhatnánk,
Fogjunk kezet, az életen együtt javíthatnánk,
Szívekbe angyalszárnyon béke és szeretet üljön,
Gonoszságot, bántást, a lélek többé ne tűrjön.