Lelkes Miklós - Karácsony álma

Lelkes Miklós

Karácsony álma

Szokás minket néz, mi meg a szokásra.
Karácsonyfán Menny arany kulcsocskája?
Csak játékkulcs az. Üvegdísz harangja
bim-bamos fényét küldi jobbra-balra.
Valahol giccses verset ír egy néne,
s hiszi, hogy eljut Istenke kezébe.
Hát... jó volna, ha volna Jóság-isten
fent, és jótette is érződne itt, lenn!
Szeretetről papok folyton papolnak,
de Szeretetben: Szépség-álmú Holnap.
S mit is hozott sok papolás világa?
Ördög vigyorog hamis Bibliákra.
Igaz Isten nem kér nyájszerű népet,
mely térdre hull, és vélt égit dicsérget.
Csak ilyen Isten Lélek hozta Eszme -,
s méltó arra, hogy az ember keresse!
Kis gyertyás vers tűnő árnyékát látom,
de mégis benne álmodik Karácsony.
Fénye kihuny, akármilyen az álma -,
de szükség van Szépségre, Szabadságra!
Nagy szükség van értőbb, okosabb népre,
s bátrabbra, melynek lehet Messzesége.
Népre, mely látja okát sok-sok gondnak,
s lefogja kezét gőgös tolvajoknak.
Népre, amelyik gondolkozna újra,
hibáiból is ezt-azt megtanulna,
s megértené, amit nem ért még itt lenn:
mit is jelent Haza, Becsület, Isten!