2014. december 16., kedd

Lyza - Bíbor alkonyat ...



Lyza

Bíbor alkonyat …



A hegyek között bíbor alkonyat gyúl,
arcomra a könny patakokban hull,
mert e fájó szív is zokogva rezdül,
örömtáncra soha többé nem perdül.
Óh, te gyönyörű bíbor alkonyat
legalább te szépítsd meg lenyugvó
napomat!
Terítsd reám csodaszép palástod,
hogy hulló könnyeimet palástold.
Könnyű szellő, simogasd bánatos
arcomat!
Szárítsd fel könnyeim, lenyugvó
alkonyat.
Kis patak, melynek partján állok
sodord felém legnagyobb
hullámod.

1 megjegyzés: