Nagy István Attila
Csend zokog
hát itt vagyok fészket
rak bennem
a keserűség fojtogatnám magam
de hasztalan nem az a baj hogy szomorú
vagyok hanem annak kell lennem
lakatlan pusztán repülnek az évek
nincs akibe beleütköznék elsiklanak
mellettem égre merednek ujjaim
hidegül a szívem bemocskolódtak
bennem a virágok mit érek én?
a keserűség fojtogatnám magam
de hasztalan nem az a baj hogy szomorú
vagyok hanem annak kell lennem
lakatlan pusztán repülnek az évek
nincs akibe beleütköznék elsiklanak
mellettem égre merednek ujjaim
hidegül a szívem bemocskolódtak
bennem a virágok mit érek én?
magamat olvasom
naponta
ha meghallgat aki ráér kinevet
bolond viaskodó mit akarsz?
szeretni szeretni
s nem bolyongani minden éjszaka
hallgatni a csendet hogy zokog
fogd meg a kezem hideg nagyon
ezért vagyok itt állok hallgatag
a neon alatt csokrokat dobok az útra
s nem jön autó kihalt a város
bágyadtan lépdel az út előttem
aztán hát itt vagyok
ha meghallgat aki ráér kinevet
bolond viaskodó mit akarsz?
szeretni szeretni
s nem bolyongani minden éjszaka
hallgatni a csendet hogy zokog
fogd meg a kezem hideg nagyon
ezért vagyok itt állok hallgatag
a neon alatt csokrokat dobok az útra
s nem jön autó kihalt a város
bágyadtan lépdel az út előttem
aztán hát itt vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése