Tokaji Márton
Alkonyfényben
Természet tükrében ül az alkonyfénye,
Lassan átöltözik bíbor köntösébe.
Ecsetével festi hosszan az ég alját,
A horizont felett szétteríti haját.
A Nap tűzgolyóként néz vissza a földre,
Hortobágy pusztája lángol, mintha égne.
Fekete paripák a vörös ég alatt,
Táltosként dobogva, röpülve vágtatnak.
Lassan átöltözik bíbor köntösébe.
Ecsetével festi hosszan az ég alját,
A horizont felett szétteríti haját.
A Nap tűzgolyóként néz vissza a földre,
Hortobágy pusztája lángol, mintha égne.
Fekete paripák a vörös ég alatt,
Táltosként dobogva, röpülve vágtatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése