Kováts Péter
/Skorpió/
Szomorú mese a
szerelemről
Mesélek néked szerelemről,
átélheted e szép csodát.
Megláttad Őt az álmaidban,
betölti szívedet a vágy.
Mesélek néked forró vágyról,
karjában tied a világ.
Csókjától felpezsdül a véred,
számodra ez a boldogság.
Egy csókért egy vágyért
egy szerelmes érintésért
odaadnád mindened talán.
Egy vágyért egy csókért
egy szerelmes éjszakáért
hogyha kérné Ő
feláldoznád életed talán!
Minden percben vele lennél.
Övé az egész életed.
Ha látod, elönt a forróság
csak vele szép ez a világ.
Egy csókért egy vágyért
egy szerelmes érintésért
odaadnád mindened talán.
Egy vágyért egy csókért
egy szerelmes éjszakáért
hogyha kérné Ő
feláldoznád életed talán!
Egyszer csak véget ér az álom
hiába várod, nem jön már.
Órákig állsz az utcasarkon,
Nem találod ŐT!
Elvesztetted ŐT!
Nélküle oly üres az egész föld!
átélheted e szép csodát.
Megláttad Őt az álmaidban,
betölti szívedet a vágy.
Mesélek néked forró vágyról,
karjában tied a világ.
Csókjától felpezsdül a véred,
számodra ez a boldogság.
Egy csókért egy vágyért
egy szerelmes érintésért
odaadnád mindened talán.
Egy vágyért egy csókért
egy szerelmes éjszakáért
hogyha kérné Ő
feláldoznád életed talán!
Minden percben vele lennél.
Övé az egész életed.
Ha látod, elönt a forróság
csak vele szép ez a világ.
Egy csókért egy vágyért
egy szerelmes érintésért
odaadnád mindened talán.
Egy vágyért egy csókért
egy szerelmes éjszakáért
hogyha kérné Ő
feláldoznád életed talán!
Egyszer csak véget ér az álom
hiába várod, nem jön már.
Órákig állsz az utcasarkon,
Nem találod ŐT!
Elvesztetted ŐT!
Nélküle oly üres az egész föld!
Csak azt veszítjük el, aki elfelejtünk. Akit a szívünkben őrzünk, az nincs elveszítve.
VálaszTörlés