Hollósy Tóth Klára
Karácsonyi gondolatok
Ima
Gyermekhitek ártatlan
palástját
terítsd rám védőn,
édes Jézusom!
Gyúljon fény a világ
fenyőfáján!
Könnyítsd a súlyt az
embervállakon.
Legyen immár
egyetemes béke,
emberség töltse
romlott világunk,
hozz örömöt,
melegséget végre,
száll még a sóhaj,
még jóra vágyunk.
Karácsony közeleg kinn
a télben,
bár a szemekben
megfakult a fény,
az utcán éhezők enni
kérnek,
s némán hallgat a
megfagyott remény.
Megkoptak az álmok, a
csillagok,
az emberekben reszket
a lélek,
adj nekik hitet, jobb
kedvű napot,
ragyogjon rájuk
kegyelmi fényed!
Gyermeked, Uram, veri
az élet,
testvér a testvért
lökdösi odébb,
szemükben a fények
elenyésznek,
míg a lelkük lesz
egyre feketébb.
Látszatvilág ez itt
talmi fényben,
s Te teremtetted,
porból vétetted,
nincs már erő a saját
hitében,
hiába adtad Te az
életet.
Megcsonkul a lét
minden törvénye,
az embert járvány,
csapás falja fel.
Megkopott már
réges-rég reménye,
hogy erős legyen, és
ne adja fel.
Higgyen? De mégis,
milyen igében,
ha szorít a lélek és
felzokog?
Mit tehetne e szent
fényű éjben,
hol angyal szól:
Eljött királyotok!
Áldd meg néped
szentelt malasztoddal,
vigasztald meg
teremtett földedet,
Halld meg imáját,
tele van gonddal,
értesd meg vele, igéd
mit jelent!
Simíts kérlek, végig
homlokunkon,
te vagy az Úr, a
Teremtőnk nekünk,
könyörülj véges
embermagunkon,
tedd viselhetőbbé az
életünk!
Gyermeked, Uram,
erőtlen, fáradt,
elgyötört már,
mindenbe beleunt.
Belefásult, hisz
folyton csak lázad,
de miben higgyen az,
ki életunt?
Hisz értünk lettél
ember, Jézusom,
megváltásod
magasztos, szent dolog,
követünk, nem állunk
meg félúton
s a lelkünk örök
hálafényt lobog.
Dicsőség neked! A
földnek béke!
Áldassék ezerszer a
te neved.
Légy az ember üdve és
reménye,
hiszen hit nélkül
élni nem lehet!
Heródesek mindig
voltak, s lesznek,
hazugok is, kegyetlen
kufárok,
s Jézust köszöntő
betlehemesek,
kiknek ajka békéért
sóvárog.
Ne büntess, kérlek,
emelj, adj erőt,
életünk kopár, sivár,
fénytelen.
Áldd meg kérlek,
segítsd a szenvedőt,
könyörülj meg a síró
emberen.
A rossznak a jó az
ellenszere,
tudjuk jól, hogy tiéd
a hatalom,
forduljon feléd a
világ szeme,
s legyen örök Igéd ma
irgalom!
Örvendj ember, bízz,
talán még lehet.
Menj, vár rád a
betlehemi jászol.
Kérd meg a jászolban
a kisdedet,
legyen a jótevőd, a
barátod!
Harmónia, emberség,
nyugalom
kellene. Egy otthon,
ahol várnak.
Nem csak a nem lehet,
a tilalom,
örülni tudjunk a
Messiásnak!
Ó, Te jászolban
születő Kisded,
te minden
emberkirálynál nagyobb,
bocsásd meg újra a
vétkeinket,
s adjon erőt segítő
vigaszod!
Emberszemek tiszta
tüze vár rég
te kegyelemteljes,
szent szeretet,
ringassa el égi
harangjáték,
s a bizonyság, hogy
öröm született!
Adj nekik, Uram
könnyebb életet!
Ne engedd ostorozni
az embert,
szórd rájuk szent,
éltető fényedet,
még arra is, ki tán
kérni sem mert!
Gyúljon ki a világ
fenyőfája,
teremtményeid
melegedjenek,
és minden elő lény
léleklángja
zenghesse el a
hálaéneket!
Békét hirdessen
szentséges fényed.
Megváltást kívánok
EMBER neked,
átjár Isten igéje, ha
kéred,
s szívedet betölti a
szeretet!
Legyen boldogság, ne
kín az élet,
hisz tudod, Uram,
mennyire rövid.
Élők hitéhez adj
melegséget,
s attól a jóság
szívükbe szökik.
Mutass irányt,
betlehemi Csillag,
miként egykor a három
királynak.
Ragyogj, adj jelet,
hogy újra itt vagy,
hisz erre kétezer éve
várnak.
Segítsd, Jézus ezt a
kis országot,
vigaszt leljen, s ne
legyen üldözött,
adj az embernek
bizonyosságot,
boldog karácsonyt
mindenek fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése