.kaktusz
Hit, bizalom, csoda …
Tudod arra gondoltam,
egyik ember hisz,
tagadja Isten létezését a másik:
aki bízik mélyen,
az érzi az ajándékot a lelkében,
aki a szeretetét nem tapasztalta,
az a véletlent vallja....
hogy csodára képes Isten a tettes,
vagy az isten a véletlen, a vitát
az ember tán soha sem dönti el,
de a szeme előtt zajló
felmérhetetlen,
ismeretlen eredetű varázslatot
meg senki sem kérdőjelezheti:
a csoda az,
hogy egyszer régen
a semmiből valami lett,
a létező csodák legnagyobbika,
azt megkérdőjelezni oktalan,
az a csoda azt súgja:
hinni kell....
vita csak a mester kilétén lehet,
a művet alá senki nem írta,
az elismerésért azóta
nem jelentkezett senki se...
de az a titkolt igazság,
hogy a gyeplőt ki fogja,
hogy az ecsetet ki mozgatja,
az a tényen nem változtat,
azon, hogy létezik valami,
ami a semmiből érkezett,
az a legnagyobb csoda,
ami a csodát hihetővé emeli...
és valahogy az ember
így van a szeretettel,
aki érzi az ő csodatévő,
magasba emelő erejét,
az hisz benne,
akit meg nem látogatott még,
az tagadja,
de talán a változást,
a csodát ő is meglátja,
tán a véletlennek tulajdonítja...
a szeretet erejét is
csak az hiszi,
aki a lelkében érzi:
az is eredmény csak,
hogy hogy történik,
meg miért pont vele esik,
azt senki se tudja...
de nem is az a fontos,
a lényeg a reményt,
az életnek értelmet adó tény,
hogy csodák vannak,
a többi részletkérdés csak.
egyik ember hisz,
tagadja Isten létezését a másik:
aki bízik mélyen,
az érzi az ajándékot a lelkében,
aki a szeretetét nem tapasztalta,
az a véletlent vallja....
hogy csodára képes Isten a tettes,
vagy az isten a véletlen, a vitát
az ember tán soha sem dönti el,
de a szeme előtt zajló
felmérhetetlen,
ismeretlen eredetű varázslatot
meg senki sem kérdőjelezheti:
a csoda az,
hogy egyszer régen
a semmiből valami lett,
a létező csodák legnagyobbika,
azt megkérdőjelezni oktalan,
az a csoda azt súgja:
hinni kell....
vita csak a mester kilétén lehet,
a művet alá senki nem írta,
az elismerésért azóta
nem jelentkezett senki se...
de az a titkolt igazság,
hogy a gyeplőt ki fogja,
hogy az ecsetet ki mozgatja,
az a tényen nem változtat,
azon, hogy létezik valami,
ami a semmiből érkezett,
az a legnagyobb csoda,
ami a csodát hihetővé emeli...
és valahogy az ember
így van a szeretettel,
aki érzi az ő csodatévő,
magasba emelő erejét,
az hisz benne,
akit meg nem látogatott még,
az tagadja,
de talán a változást,
a csodát ő is meglátja,
tán a véletlennek tulajdonítja...
a szeretet erejét is
csak az hiszi,
aki a lelkében érzi:
az is eredmény csak,
hogy hogy történik,
meg miért pont vele esik,
azt senki se tudja...
de nem is az a fontos,
a lényeg a reményt,
az életnek értelmet adó tény,
hogy csodák vannak,
a többi részletkérdés csak.
2014. november 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése