Balázs Danó Tímea - Egy álom emlékére

Balázs Danó Tímea

Egy álom emlékére

Álom vagyok hát, semmi más,
hűvös harmat izzó testeden.
Csak egy igaz álom a szemedben. Bár
szerinted soha nem is léteztem,
Az a 7 év mi volt, csak véletlen…

Szivárványvirág voltam a porban,
amit leszakít a közöny-tömeg.
A járdák sáros hétköznapján,
egy hófehér, tiszta szőnyeg.
Bár, szerinted soha nem is léteztem,
Évekig tartó véletlen…

S bár vagyok igazgyöngy egy öböl mélyén,
csak épp cápák közt, a világ végén.
Törött hajó titok-kincse, csak mese, mert
szerinted soha nem is léteztem,
csak véletlen mit éreztem…

Egy tiszta szempár: szelíd magány,
kis sziget, mit átölel a nagy óceán. De
mint Hold fátyla a végtelenben - örök. Bár,
szerinted én soha nem is léteztem,
Hogy ismertél… csak véletlen?

Hit vagyok az öröklétben,
a tiszta, fénylő bölcsességben.
Egy zöld fűszál a betonrésben,
ritka! De él! Bár neked minden
mi igaz: csak véletlen.