Szomorúfűz
Mély sötétség …
Nagyon mély a
sötétség körülöttem.
Lehunyt szemmel
fekszem,
szempilláim mögött
kutatok.
Némán sziporkáznak a
csillagok,
majd a Hold ezüstösen
gurul az égboltra.
Kezem kinyújtom,
érinteném az éjszaka csillagait, de nem érem el.
Szívem ritmusosan ver
– dobog, -
lüktet mint a
köröttem lévő némaság.
Lebegek a
végtelenben, míg az álom lassan átölel, elringat.
Halványuló fények
kísérnek.
A fájdalmakat
elsimítja az idő.
Dallamok kísérnek a
végtelenbe csendesedve.
Elsuhannak a
pillanatok az örök időkben, a lelkek birodalmába.
https://m.youtube.com/watch?v=0c6e14G_S_k
VálaszTörlés