2016. május 20., péntek

Szomorúfűz - Mély sötétség ...



Szomorúfűz

Mély sötétség …

Nagyon mély a sötétség körülöttem.
Lehunyt szemmel fekszem,
szempilláim mögött kutatok.
Némán sziporkáznak a csillagok,
majd a Hold ezüstösen gurul az égboltra.
Kezem kinyújtom, érinteném az éjszaka csillagait, de nem érem el.
Szívem ritmusosan ver – dobog, -
lüktet mint a köröttem lévő némaság.
Lebegek a végtelenben, míg az álom lassan átölel, elringat.
Halványuló fények kísérnek.
A fájdalmakat elsimítja az idő.
Dallamok kísérnek a végtelenbe csendesedve.
Elsuhannak a pillanatok az örök időkben, a lelkek birodalmába.

1 megjegyzés: