Gősi Vali - Bíbor ragyogás; - Pünkösd

Gősi Vali

Bíbor ragyogás

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fény- üzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
a pünkösdre virradó lelkek felett.

*

Gősi Vali

Pünkösd

(Bíbor fényben nyílik...)

"Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled."
Szíved kitárul, álmélkodva nézed:
ilyen csoda talán nem volt soha még!

Akkor megnyílik magától az ég,
hirtelen csitulnak a vihar-szelek,
messzire szállnak a borús fellegek,
a napkorong vörös, bíbor fényben ég.

Akkor megnyílik magától az ég,
bűn, betegség, bánat messze elvonul,
szeretet születik, kimondatlanul,
és tűnik a fakó, fáradt szürkeség.

Akkor megnyílik magától az ég,
bodzavirág bomlik, elnémul a szó,
fénylik minden ház, az asztal roskadó,
ilyen csoda talán nem volt soha még:

Pünkösd van, gyönyörű, születik a Szép!